Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - Olasz Sándor: A kisfiú és a vámpírok (Baka István prózájáról) (kritika)
ján aztán már ide-oda járhatunk a filozófus és a lírikus között. Van ennek, tagadhatatlanul van jellemző ereje, hiszen a magyar költő nyelvhasználatának bizonyos vonásait meg lehet vele világítani. Csakhogy az eljárás fölényes, lendületes „különbségtevése” mégsem nyer igazolást, ez a módszer aligha várhat elterjesztésre. Az írás egy ésszerű okfejtés után holmi rajongó, túlcsigázott általánosságba, „hitvallásba”, illetve mai költészetünket — en gros — minősítő kritikai észrevételekbe torkollik. Pabó Kinga kötetében — a nyelv emotív funkciójáról olvasva — egyhelyütt a modern lingvisztikának az indulatszavak mibenlétéről vallott felfogásáról kapunk érdekes ismertetést. Ha egy irodalmár nagyra tör és valóban fontosat, lényegbevágót akar mondani — és akad-e, aki nem erre törekszik? — akkor a szaktanulmányok mellett az irodalom egzisztenciális komolyságának az iskoláját is ki kell járnia. Legalábbis meg kell próbálnia jelezni azt ia mélységet, amelyről a nagy modern írók és költők hírt hoznak, és ahol az érzések, értések nukleuszai születnek. A nyelv és a szavak, a hiteles indulatok hiteles szaval, a jaj, az ó, az istenem, és az aha. (Magvető, JAK-fűzetek, 1987) OLASZ SÁNDOR A kisfiú és a vámpírok BAKA ISTVÁN PRÓZÁJÁRÓL Már a Szekszárdi mise (1984) is azt mutatta, hogy Baka István epikai műveinek írásakor sem tagadja meg önmagában a költőt. A három műnemre vonatkozó kánont sokan, sokféleképpen ostromolják manapság. Baka azok közé tartozik, akik a széppróza felől — költőként — bontják líra és epika merev határait. Nem olvadékony, lágy líraiság az övé. Lírikus alkat, ugyanakkor líraellenes, amennyiben nem tűri az ellágyulást. Rávetíti a maga belső világát, lírai tartalmait a külső valóságra, s írásai a sivár hétköznapi realitás jelenségszférájától az áttételes, groteszk-fantasztikus szemlélettel szakadnak el. A valóság — már-már az abszurd kötetlenségével — billen át az irreális és szürreális világba. Baka fainitáziavilága (azonban a részletek valószerűségére épül. A valóságillúziót ugyan sokszor fölfüggeszti, de a következő művelet a képzelet síkjának mintegy hitélesítése. Baka fantasztikumában és groteszkjében a jelen torzképót kell látnunk. A 20. századi történelem bizonyította, hogy nincs az a képtelenség, amely nem realizálódhat. Amit ma hihetetlennek tartunk, holnap valóság. A címadó kisregényben a harmadik világégés után vagyunk, a 21. században. Fölértékelődnék 'itt az életnek a halállal kapcsolatos dolgai. A temetők benyomulnak a lakónegyedek kiégett betonfalai közé, s la halottak miaipja munkaszüneti nap. A dolrnai vármegye városállamokra hull szét. A szomszéd településre már csak vízummal lehet utazni, s a vonat akkor .indul, amikor elegendő száraz tehéntrágya gyűlik össze. Valahol már boszorkányt is égetnek. Innen visszanézve a 20. század varázsos álomvilág: akkor még autók és repülőgépek .is voltak. Autója — a mindenkori zsarnok kiváltságát még a pusztulás után ds illusztrálandó — csupán Borgói Cézárnak, a teljhatalmú főispánnak van. Ezzel a mű szaitírikus, társadalomkritikus eleméhez jutottunk el. Ugyanis a Borgói-dinasztia .története jól ismert társadalmi jelenség ábrázolására, a 83
