Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Mándy Stefánia: Mértéktan és szivárványtanítás (Az esztétikum Szabó Lajos prizmatikájában) (tanulmány)
sét. A harmóniatan legelevenebb és legkonkrétabb bizonyítékát állítja elénk, akárcsak Leonardo hasonló ábrája.* „Az ábra képletéhez: párhuzamos mozgás arányosítás kicsinyítés? ez utóbbi kapcsolata a kicsi-nagy-egész képesztétikai alaptörvénnyel — vagy még mélyebben, a Tízparancsolat tilalmával: »Ne csinálj magadnak faragott képet!«”** Az összefüggés ebben a relációban még plasztikusabban érvényesül. A faragott kép készítésének tilalma ugyanis szorosan összefügg a mérték kérdésével. „Mi a kép, mi a forma? : funkció, arány és mérték! : kicsinyített mása! Kicsinyített mása — az élő szóhasználatnak ez a mozzanata úgy lesz újra világos és tiszta előttünk, ha a komplementer ellentétére gondolunk: (valaminek a) nagyított mására! A nagyított más: bálvány és faragott kép! amit ne csinálj magadnak! Minden nagyított más: tiltott torzulás! élet és szellem és közösség belső értékrendjének megtagadása!” Ezzel szemben „a kép őskép, kicsinyített mása, a szó felé fordul, titokzatos kapcsolata kutatandó a szóval! A kép: képmás! Valami másnak a képe. Valami másnak a képe és jele Valakinek. Mert: A kép: Szó! A kép: Logosz!” Itt a kettőspont semmiképpen sem jelent egyenlőségjelet, összefüggést jelent kép és szó, kép és logosz között. Az eredendő gondolatmenet értelmében a kép a jel és a szó között van. Jel és kép különbségéről és rokonságáról azt mondja Szabó: „A jelnek csak minimálisan szabad hasonlítania a jelzettre. A képnek e minimálison felül kell hasonlítania a képzettre. Mi a kép? És mi a forma? Arány, funkció! Mi a hasonlat? A név, a szó gyöke. Minden szót átvitt értelemben használunk, mert minden szó hasonlat. Ezért minden nyelv az értelem fáklya-stafétája. (A hasonlatoknak ez az alapvető szerepe a zenében, a festészetben és általában a képzőművészetben is megvan.) Az értelem fényét átvivő hasonlat a szó gyöke: mutat és világít! Kozmo- centrikusan belőle sugárzanak: jel, kép, szó, mondat, következtetés, elmélet, * S hozzá még ez a Leonardo-mondat: „Az arányokat nemcsak a számokban, méretekben találhatjuk meg, de ott van mindenben, ami hat ránk, a hangokban, mozdulatokban, tájakban, időérzésünkben.” ** Vö.: Tábor Béla: A zsidóság két útja, Budapest 1939. 122—124. 1. 902
