Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Justus Pál: Barátom arcképe (vers)
JUSTUS PÁL Barátom arcképe Szabó Lajosnak Arcod keserű és sötét szemedben fojtott lobogások szád körül elfáradt konokság de homlokod tiszta mint lányé aki még nem gondolt a halálra arcod keserű és sötét szemedben pengék villanása mit tehetnék — kérdezed olykor a mocsok szádig bugyborékol de a szó súlyos és meleg arcod keserű és sötét önmagad angyalával harcolsz szód csorduló súlyos meleg él mint a vér — homlokodon harc őrizd jól homlokod tisztaságát őrizd homlokod ragyogását fáradt szemek fürdenek benne s villanó fecskék tükröződnek szód ömlő súlyos és meleg de hallgatásodban mi készül mi van e szörnyű hallgatásban csak kétségbeesett konokság vagy rejtett dühök dinamitja zápor kopog a hegyek némák mi lesz velünk arcod bezártad arcod kemény mint a koporsó min megtörik a léha kérdés szavadban fájó hallgatások de mi készül a hallgatásban sötétbefutó fasorok közt ahol megállasz visszanézel s harcos napjaid úgy szakadnak ki belőled-valón és fájón és sötétségbe olvadón mint árnyékaid a félhomályban. (1930) 891
