Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Kunszt György: Szabó Lajos szemináriumai (esszé)
lik és ezen a barokká fokozott szubjektivitáson látszik a tényleges szerkezet: ember és ember, Isten és ember, s ember és önmagának kapcsolata és egysége a szóban. Az indiai szellemtörténet az ősmisztérium kiemelkedő gazdagságú körülírása. Az ősmisztérium előtérbe állítása éppen racionális, értelemigenlő szempontból döntő. A vég nélkül burjánzó és atomizálódó irracionalizmus az ősmisztérium tudomásulvételének elmaradásából ered. Egyetlen végső pont van, amelynek misztériumkarakterét elismerjük; aki többet ismer el, kevesebbet ismer el, s értelmetlen, schizoid, szétszakító lépést tesz, és ilyen lépéseket provokál. Az egyetlen misztérium a teremtés gondolatának ki nem engedése a figyelem köréből. Az upanisádok kifejtik az összes szempontot, amire figyelnünk kell. Az Aitaréja-upanisád sűrített formában tartalmazza a kozmikus problémákat, de a szubjektum és a szenzualitás kérdésköre arányos súllyal megjelenik bennük. Hangsúlyozni kell a kapcsolatot a bibilai Genezis Könyvével: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.” A következő kapcsolódás a „Keressétek először az Isten országát!” követelménye. A harmadik kapcsolódás a János-evangélium prológusa: „Kezdetben vala az Ige.” Ezek a kapcsolódások az egyetlen misztérium megnyilvánulásának alapvető variációi. A gondolatmenetet a hagyomány különböző ágainak értékelő áttekintése, s az előzőkben már többször hangsúlyozott biblikus opció újabb precizírozása zárta le. Végső fokon — mondotta — állításainkat a szellemtörténet teljes körén kell lemérnünk, a védákon, Shankarán, Buddhán, a kínaiakon, a hermetikusokon, a primitíveken. Az ó- és újtestamentumot együtt különbözteti meg az összes többitől: a személyes Istenség, a Szó jelentősége, a történelmiség megjelenése, a konkréció magasabb foka, egy bizonyos mitikus monumentalitás, a „népek és sorsok” barokk monumentalitása, rafinált barokk etikája ... A Biblia értésétől és megvalósításától távolít el a vele való közvetlen foglalkozás. Konkrét problémáktól kell visszanyúlnunk hozzá. Naturalizmus, humanizmus és te- izmus egységében és nem szövegkönyvszerűen kell használnunk. Hamis kézbevételéből vagy bibliakritika lesz, vagy az a pátosz, hogy „minden betűje szent”: filológiai, vagy prédikátor-attitűd. A közvetlen foglalkozás elzár előle, s tudni kell, hogy a kijelentései nem egynívójúak. HALMAZELMÉLETKRITIKA ÉS NYELVMATÉZISKONCEPCIÓ Szabó Lajost már a 30-as évek közepétől kezdve erősen foglalkoztatták a 20. sz. matematikájának belső küzdelmei és az a szerep, amelyet ez a matematika a termelőerők történelmileg példátlan lendületű egyidejű fejlődésében játszott. A Biblia és romantika című írásban kifejtett ipari axiomatika részletekbe menően elemezte a matematika szerepét az ipar, a technológia és a tudomány teljesen egybenövő világának hierarchiájában, s ebben az elemzésben a matematika — mint a kulcsiparok kulcsipara — a hierarchia csúcsára jutott. A matematikai diszciplínák közül ez az elemzés az axiomatikát helyezte a csúcsra. Az Adalékok a halmazelmélet kérdéseihez című írás — az ipari axiomatika kapcsolatelemző orientációjától eltérően — a matematikán belüli helyzet kritikus elemeivel konfrontált. Ismeretes, hogy a matematika megalapozásának ambíciójával a 19. sz. végén Georg Cantor által megalkotott halmazelmélet fogalmi rendszerén belül, 873
