Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Hamvas Béla: Vádirat a szellem ellen (esszé)
HAMVAS BÉLA Vádirat a szellem ellen* í. Az utóbbi években mindig gyakoribbá válik, hogy lényeges szellemi tények egészen kis könyvekben, saját kiadású röpiratokban, egy-két számot megért folyóiratokban jelentkeznek. A folyamat már a múlt század végén kezdődött, talán akkor, amikor a Hét-társaság szembeszállt az Akadémiával. Ez volt az első illegitim alakulat, később így keletkezett a Nyugat, a Szellem, a Ma, s azóta számtalan. A helyzet, ami ilyenformán keletkezett, tisztán paradox. A hivatalos szellem az idő valóságáról nem vesz tudomást, arról, ami fontos és mai, nem beszél, az időt nem akarja észrevenni, s ez sikerül is neki. Ezzel azonban önmagát sarokba állítja úgy, hogy jogot formál ugyan a hivatalosságra és legitimitásra, de jogát éppen ott nem gyakorolja, ahol ez feladata volna. Lehet, hogy nem látja az időt, lehet, hogy nincs ereje számolni vele, bizonytalan, így a szellem, ha az idő valóságával akar szembenézni, a hivatalos és legitim keretet el kell, hogy hagyja, és illegitimmé kell válnia. Arany halála óta az Akadémia időszerű kérdéshez nem szólt hozzá, vagy ha igen, ezt olyan időszerűtlenül tette, hogy magatartásában nem volt semmi meggyőző, és élettelen maradt. Az Akadémia szellemisége elvesztette hatóképességét. Az utóbbi negyven év nagy szellemi eseményei kivétel nélkül mind a hivatalos szellem területérTkívül játszódtak le. De tíz éve már, hogy ez a folyamat veszélyes méreteket kezd ölteni. A Nyugat, a Hét köre még talált kapcsolatokat a nem-szellemmel. Konkréten ez úgy nyilatkozott meg, hogy egészen a legutóbbi időkig a szellemnek mindig volt gazdasági bázisa: mecénása, kiadója, előfizetője, szóval ökonómiai konstrukciója is, és ha nem is volt a társadalomba szervesen úgy belenőve, mint a legitim, de voltak szálak, amik erősen tartották. Talán tíz éve, hogy ilyen szálak már nincsenek. A régi alakulatokat még tartja a régebben megépített konstrukció. Üjak azonban már nem alakulnak. A társadalom a maga kedvtelésére olyasvalamit termel, aminek a szellemhez vagy semmi köze sincs (giccs, kolportázs, ponyva), vagy pedig ha az a közvetlen helyzetre vonatkozik, ezt nem konkréten teszi (külföldi szellem fordítása) és ezzel tulajdonképpeni éle elvész. De itt támad a paradoxon. A szellem mégis jelentkezik. Most már azt sem lehet mondani, hogy illegitim, nem hivatalos módon, hanem jelentkezik, mint egyéni vállalkozás. Így vált a szellem különvéleménnyé. A legjellegzetesebb példa erre a Tanú. Tény, hogy több mint tíz éve a lényeges szellemi események szegényle- gényes formában kénytelenek megjelenni, mert semmiféle meglévő társadalmi alakulat nekik helyet nem ad, semmiféle ökonómiai bázis számukra nem kínálkozik és semmiféle konstrukcióba bele nem illenek. A legutóbb valaki arról írt, hogy aki a háború utáni magyar irodalmat a ténylegesen megjelent * A Válasz című folyóirat felkérésére 1936-ban irt esszé most jelenik meg először. 857
