Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Szabó Lajos: Szemináriumi szövegek
megkísérli a legmagasabb fokig következetesen keresztülvinni az Atman-kon- cepciót, azt a következetes teológiai koncepciót, hogy egyedül az Atman van, hogy egyedül a Brahman van. — A tárgyalásból kirekeszti a rítusokat, az áldozatokat, a tilalmakat, a kötelességeket. Ez az eljárás problematikus: ezeket is realitásként kell kezelni. A szavak, a beszéd leleplezi, hogy a védákban: „Az Atman egyedül van, ő minden és mégis hozzá kell jutnunk.” Shankara keres egy kiutat abból, hogy az Atman minden és mégis valamiképpen hozzá kell jutnunk. Ez Shankara és általában a hindu felfogás megoldhatatlan problémája. Az upanisádok- ban és a védákban szétszórtan jelen van a szó önálló személyi karaktere, szubjektivitása, atmanszerűsége. Ez a megoldó motívum Shankaránál még szétszór- tabban van jelen. Hivatkozik a védákra ... de ugyanakkor az igazságot tőle függetleníti is. Ugyanakkor: az észrevétel maya, nemlétező világból való; de észrevétel nélkül nincs megismerés. Shankara rendszerezésében sokkal kevésbé precíz az érzékelés szellemi karaktere, mint az upanisádokban. Nincs következetes materialista és idealista felfogás, de lehetséges olyan spirituális felfogás, amely lényegében mentes minden eklekticizmustól. Jellemző, hogy milyen fokon kerül bele a nem lényegből, de szükségszerűen adódó materialista-idealista betét. (Reális, spirituális és trinitárius: ez az érvényes világfelfogás a materializmusokkal és idealizmusokkal szemben.) így minden reális felfogást azon mérhetünk, hogy milyen fokon kerül bele materialista betét. Shankara válaszol a szkepticizmusoknak, radikálisan. Nem mindjárt a centrumban, hanem szétszórtan, tantaluszi munkával válaszol mindenütt, ahol folyton felüti a fejét a szkepticizmus. És a hidrafejek vágása közben relatíve tudja tartani pozícióját, de a saját mértékével szemben nem. Az érzékelés szempontjából összehasonlítva Shankarát és az első upanisá- dokat: érzékszervek-istenek; a Biblián kívül ez a játékos felfogás adja leginkább maradék nélkül az érzékelés spiritualitását. A szellemit és az érzékelést egységnek mondja, de utána hagyja szétesni érzékszervekre, tehetségekre, lelki-szellemi képességekre. Együtt van tartva, de szétválik. Ezzel szemben a Bibliában nincs teológiai rendszer, de végső szubjektivitás, szenzualizmus és konkréció. A biblikus naivitás és szenzualizmus a problémák egészét adja. Még meg kell győznünk magunkat, hogy a bibliai Antar Atman a problémák teljességére vonatkozik, s ez a meggyőzés csak akkor sikerülhet, ha ezt egy védai formálisan racionális rendszerrel hasonlítom össze. H. B: Csuang-Ce gazdagon ír le élményeket az Antar Atmannal való azonosítás lehetőségéről, az egyetlen misztériummal való azonosításról. Végső szubjektivitás, konkréció és személyiség. Szenzuális lehetőség arra, hogy felvegye az érintkezést a világ legtávolabb eső helyeivel. Ezt az azonosítást a kínai Tao-nak nevezi. Sz. L: Shankara nem szkeptikus, szemben áll a szkepszissel. A misztérium szkepszissel való belső ötvözöttségét azonban nem tudja centrumba és kiindulásba helyezni, hanem szétszórtan hadakozik a hidraszerű szkepszis ellen. Állításainkat le kell mérnünk a védán, Shankarán, kínaiakon, Buddhán, hermetikusokon, primitíveken. Ez a szellemtörténet teljes köre. H. B: Alkímia, Tao, Yin és Yang. 827
