Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Szabó Lajos: Biblia és romantika
Ez a szellemi élet hatástalanságának és életképtelenségének elegendő oka. „A tiszta szellemi életen belül” uralkodó mammonizmus, dúvad-epigoniz- mus és parazitizmus! A rangsor, a normák és a mértékek nem-ismerése és kialakulatlansága! Amíg a szellemi realitások legbelsőbb köreiben helyre nem áll a rend, addig minden élő szellem és szükséges munka tekintélye és szükséges méltánylása a társadalomban a legalacsonyabb fog maradni! A valódi, saját belső konfliktusaival megbirkózó szellem nem kér, hanem ad, nem támaszkodik, hanem reá támaszkodnak. De ahhoz, hogy a szellem saját belső konfliktusaival meg tudjon birkózni, ahhoz kialakult és folyton megújuló normák kellenek! Az kell, hogy a tehetség és tehetség, alkotó és alkotó összehasonlíthatóvá váljon anélkül, hogy az összehasonlítás értékszempontjai az egyéni színek, hajlamok és erők pótolhatatlan gazdagságát dobnák áldozatul a hasonlíthatóvá és mérhetővé válás egyoldalúvá csonkított követelményének. A szellem nem tehet mást, csak adhat, de ha ad, attól megnövekedik, és a szeretet nem választható el a szellemtől: szubsztanciájából adódó életfunkciója az! A szellem nem kér, hanem ad, és ezt sohasem unja meg! Az ajándékozó megerősödik! Ezért az egyetlen hatékony küzdelem a szellem ereje és növekedése ellen az elzárkózás. Ez az egyedüli lehetőség a szellem életfunkcióinak megszűkíté- sére, fojtogatására. Ez hosszabb ideig is lehetséges. De mivel a szellem nem más, mint hatványozott élet, nem más, mint az élet forrása és megtartója — így a szellem elől való elzárkózás sem lehet más, mint az élet folyamatos ön- gyilkossága! A szellem életéhez a szellem elől való elzárkózás éppen úgy hozzátartozik, mint az élethez a betegség, öregség, halál. A folyamatos öngyilkosság az élet kiszáradásához és katasztrófához visz, amivel szemben a szellem időről időre tehetetlen. De ebből a tehetetlenségből új belső szenvedése születik a szellemnek, és ezzel az új szenvedéssel áttörte az érzéketlen, elfogadni nem tudó és nem akaró külső élet blokádját, önmagában teremtvén meg a szenvedő nemelzárkózó befogadót. Tehát újra szabad, növekedő, erősödő életét élheti, mert egy pillanatra függetleníthette magát a semleges-ellenséges öngyilkos külső élettel szemben annak érdekében! (Általában beszéltünk szellemről, mert mindaz, amit mondottunk, a szellem minden megnyilatkozására érvényes. És a szükséges rövidség kedvéért. De a „szellem” szó használatának nincs köze vagy bármilyen elkötelezettsége a statikus és amorf szubsztancia-fogalmak tehetetlenségéhez. Mi a szellem? Személy és Szó! Ha szellemről beszéltünk, akkor mindig ezekről a szellemi realitásokról és a belőlük táplálkozó konkrét realitásokról szóltunk.) A szellemnek ez a saját forrásaihoz és ezen keresztül önmagához való megtérése folyamatban van. Itt. Egy szélesen értelmezett Közép-Európa magyar centrumában. Magyarország vált alkalmas edénnyé és hadszíntérré Kelet és Nyugat megújuló szellemi hagyományainak megütközésére. Itt talált produktív visszhangra minden kísérlet, melyben az élet kutató-pionírjai visszakeresték önnön életüket a szellem, az alkotás és a zsenialitás problémáinak centrumba helyezésével (Nietzsche, Marx, Baudelaire, Kierkegaard, Dosztojevszkij .. . Hamann, Baader ... Bergyajev, Weininger, Ebner, Buber, Rosenzweig, Rosenstock ... és a magyar platonizmus: Ady, Schmitt Jenő Henrik, Szabó Dezső, Fülep Lajos, 806
