Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Szabó Lajos: Biblia és romantika
Hetedik pont: matematikai axiomatika, amely már közvetlenül kapcsolódik az emberiség — egyetemes módszertant is magában foglaló — szellemi hagyományaihoz. Azt mondhatjuk, az ipari axiomatikának ez a hét fázisa: a termelés! Azt mondhatjuk, hogy a modern társadalomnak azt a specifikumát emeltük ezzel ki, mely minden más társadalmi forma urává tette. Azt mondhatjuk: ez a tehetségek, őstehetségek és képességek rétegződéseinek és fokainak kapcsolódási törvénye. Ez az a hierarchikus (centralisztikus), nemzeti, nemzetközi és nemzetfölötti demokrácia, amit a marxisták „termelési viszonyok”-ként értettek és tiszteltek, de kibontva abból a mammonisztikusan determinált materialista világnézetből, amely ezeket az összefüggéseket szükségképpen és tendenciózusan eltorzította és elhomályosította. Addig is, amíg a szakemberek figyelme lassan e hétfázisú törvény finomabb összefüggéseinek kivizsgálása felé fordul, rá kell mutatnunk arra a kétirányú átértékelésre, amit ez a humanista látásmód maga után von: Először egy ismeretelméleti-tudományszociológiai átértékelés. Az ipari axiomatika elgondolása sokféle pragmatisztikus tudományszociológiai hipotézis igazolását és részben kritikai kiegészítését is jelenti! fiiért az, amit modern természettudománynak neveznek és értenek — az nem más, mint ipar! Az iparnak egy igen fontos alapvető fázisa! Az, amit kulcsiparnak szoktak nevezni. A természettudomány kulcsipar a gyáriparral szemben, mint ahogy a tiszta matematika kulcsipar a természettudományai szemben. Minden munkamegosztásosan tagolt szaktudomány iparszerűsége és az ipari kapitalizmusba való teljes beágyazottsága folytán tudomány és ipar relativitásáról beszélhetünk. (Ipari üzem és tudomány-üzem.) Amit mindenütt látunk: az ipar tudományosodása és a tudomány iparosodása! (Az ismeretelmélet és mindenfajta „Wissenschaftslehre” és tudományszociológia a jövőben nemigen hanyagolhatja el ezeket a szempontokat.) A másik átértékelés a közgazdaságtant érinti. Problematikus elhelyezkedését a tudományok enciklopédikus körében. Ez a problematikusság nemcsak a többi tudományokhoz és az élet más perspektíváihoz való viszonyában nyilvánul meg, hanem a diszciplína belső szerkezetében is. Ez és az ebből adódó anarchiája a közgazdaságtani irányoknak jellemző módon kevésbé ártott a közgazdaságtan tekintélyének, mint a filozófiai irányzatok rokonszerkezetű anarchiája a filozófián túl is minden alapvető, módszertani és axiomatikus gondolkodásnak. Ez azonban a „gazdasági élet” és az uralkodó gazdaságcentrikus életfelfogás természetéből adódott, amelyek ellenségesen idegennek értékeltek minden gazdagságot és mélyebb egyértelműségre való törekvést. így a közgazdaságtani alapvető teóriák anarchiája önelégült, autark saját belső stílus-törvényeinek engedelmeskedő és ezért minden bírálaton felülálló módon változha- tatlan. Abból az alapvető szempontból született ez az anarchia, mint maga a gazdaságtudomány és mint maga a modern gazdasági élet, és így kritikájuk is csak közösen érvényesülhet. Ez az alapvető szempont és értékelés éppen a gazdaságcentrikus világfel804
