Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 8. szám - Varga Zoltán: A demokrácia néhány kérdése Vas megyében a felszabadulást követő időszakban II. (tanulmány)

A városokban is egyre fokozódott a drágaság, ami ellen a kommunista pátit sem tudott megfelelően fellépni. Az MKP Vas megyei Bizottsága többször kéri a Gazdasági Főtanácsot, hogy nagyobb segítséget kapjon a megye a központi alapból a munkanélküliség enyhítésére, a gazdasági gondok megoldására. De sem a Gazdasági Főtanács, sem az Országos Tervhivatal nem támogatta elképzelésüket, mondván: a megye többször kapott már segélyt.82 A munkások között is nagyon sokan voltak, akik a megélhetési nehézségeket, és az életszínvonal süllyedését élesen kifogásolták, türelmetlenségüket nyíltan is kifejezésre juttatták.83 Természetesen nem látva, hogy ennek nem a munkáspártok, nem a haladó erők az okai, hanem a háborús károk, a helyreállítás ütemét befolyásoló jóvátételi kötelezettség, és egyéb tényezők, ök csak azt látták, hogy a miniszterek között egyre több a kommunista, s a párt tagjai a megyei főispán, Szombathely és Kőszeg város polgármestere, s mégis munkanélküliség van.

Az ideológiai és politikai tudatformáló tevékenységben az MKP a megyében is hatalmas munkát végzett. Mégis, a klérusnak elegendő volt a választás előtti utolsó 2—3 napos rohama, hogy ismét befolyása alá vonja a lakosság döntő tömegét, s ezzel lerombolja, vagy megkérdőjelezze a Kommunista Párt ideológiai befolyását. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy ha ez az utolsó párnapos papi agitáció el is maradt volna, vajon mennyiben tette volna „marxistábbá” a választópolgárokat. Egy lát- szateredmény elérése még nem oldotta volna meg a tudati állapotok hiányosságainak felszámolását. Az is érthető, hogy röpke két és fél év alatt nem volt elég idő, s lehetőség arra, hogy a Horthy-rendszerben felnőtt nemzedéket ért tudati hatások (keresztény-nemzeti ideológiából származó kommunistaellenesség) nyomtalanul eltűnjenek. Ennek eléréséhez további politikai nevelőmunkára, a visszahúzó erők árnyaltabb leleplezésére, a dolgozók helyzetének gyökeres javítására, és mindehhez további időre volt szükség.

összefoglalóul megállapíthatjuk, hogy országosan a koalíció, illetőleg a választási szövetség négy pártja a szavazatok több mint 60%-át kapták meg. Ezen belül is a kommunista párt a 22%-os részesedésével a választási szövetség, és egyben az ország legnagyobb, legerősebb pártja lett. A választások arra is rávilágítottak, hogy a polgári oldal még mindig komoly befolyással rendelkezik, hiszen a szavazatok mintegy 40%-a a hat ellenzéki párt között oszlott meg. Ez még jobban igaz volt Vas megyében, ahol éppen fordított volt a helyzet, hiszen az ellenzéki pártok — több mint 60%-ban — ezen belül a DNP 56,5%-han részesedtek a választási eredményből. Ebből aztán az .is következett, hogy továbbra is nehezebb maradt a megyében a radikálisabb erők küzdelme. De egyúttal azt is feltételezte — ha csak nem akarják „a zöm meggyőzése helyett a zom legyőzését” —, hogy körültekintő politikai nevelőmunkával kell felvilágosítani az egyház, az ellenzéki pártok által meghódított tömegeket. Ez pedig mindenképpen feltételezte, hogy az egyre tisztuló koalíciós pártok egymás iránt is körültekintőbb kapcsolatot erősítő népfrontpoli- tikát folytassanak úgy, hogy a tömegek azt érezzék, hogy minél nagyobb beleszólásuk van saját sorsuk intézésébe. Természetesen mindemellett az is szem előtt tartva, hogy a dolgozók helyzete gyökeresen javuljon. Ezeket azért is tartom fontosnak kihangsúlyozni, mert látszólag az a benyomás keletkezhetett, hogy a baloldallal egy erős jobboldal áll szemben, s így semmiféle meggyőzésnek nincs helye. S mivel a harc a hatalomért folyik, ezért minél gyorsabban — s az se baj, ha nem elég körültekintő módon — a baloldalnak, ezen belül is az MKP-nak át kall venni a hatalmat. Az erős jobboldal azonban a gyakorlatban nem létezett. Döntően azért nem, mert ia jobboldali elenzék — a .mandátumokat nem számítva — sem az államapparátusban, sem az erőszakszervezetekben, sem az igazságszolgáltatásban nem rendelkezett semmiféle hatalmi pozícióval. Így könnyebb megvalósulási lehetőséget kínálva az MKP III. kongresszusán elfogadott programnak, amely a szocializmushoz való békés és fokozatos átmenetet jelentette.

758