Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - Varga Zoltán: A demokrácia néhány kérdése Vas megyében a felszabadulást követő időszakban II. (tanulmány)
I gaként már 1947. elején felmerült a munkáspártok vezetőiben az a gondolat, hogy a nemzetgyűlés megbízatásának lejárta előtt, újabb választások megtartásával tisztázzák a belpolitikai erőviszonyokat. Ez Nagy Ferenc miniszterelnök lemondásával dőlt el véglegesen.55 A kommunista párt a választásoktól azt várta, hogy tovább erősítve a tömegbe- folyását, így jelentős pozíciókat szemez a törvényhozásban és a politikai életben, amely megkönnyíti a III. kongresszuson megfogalmazott célkitűzések megvalósítását. A szociáldemokrata párt — az év elején megkezdett nagyarányú pártszervező munka eredményeként — azt várta, hogy ne csak a koalíción belül, hanem a két munkáspárt vonatkozáséban is tisztázzák az erőviszonyokat, mégpedig természetesen az SZDP javára. Az -N-PP vezetői abban bízva, hogy a kisgazdák pántjának bomlása szervezetileg is megerősíti pártjukat, szintén 'helyeselték a választások megtartását. Ugyan a kisgazdapárton belül elég erős volt az ellenállás az új választások miatt, de a Dobi István vezette Politikai Bizottság támogatta a választások megtartását, abban bízva, hogy így legalább a párton belüli erőviszonyok is tisztázódnak. A koalíciós pártok felújították az 1945. évi választási szövetségüket, azzal a kifejezett céllal, hogy a választási küzdelemben eleve mérsékeljék az egymás ölteni harcot, másrészt pedig figyelmüket és erejüket az ellenzékre összpontosítsák. A koalíciós pártok tehát közös programmal, de külön listán indultak a választásokon. E pártok nyíltan állást foglaltak a hároméves terv, az államosítás, a földreform védelme és a reakciósoknak a demokratikus pártokból való kiűzése mellett. Kisebfo- nagyobb fentartásokkal egyöntetűen állástfoglaltak a magántulajdon mellett, egyetértettek abban, hogy a vallásszabadság biztosításával rendezni kell az állam és az egyház viszonyát. Az Országos Nemzeti Bizottság július 30-án megállapította a választáson részt- venni kívánó pártok jogait és ennek érdekében úgy határozott, hogy a választáson indulhat: a -Kisgazdapárt, a Magyar Kommunista Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Polgári Demokrata Párt, a Magyar Radikális Párt, a Keresztény Női Tábor, a Demokrata Néppárt, a Magyar Függetlenségi Párt, a Független Magyar Demokrata Párt, valamint a Katolikus Néppárt. A választások kiírásának gondolatával szinte egyidőben merült fel a baloldalon a választójogi törvény -módosításénak áz igénye. A baloldali pártok lényegében kivétel nélkül nagyrészt a „szélesre tárt” választójogi törvénnyel magyarázták a Kisgazdapárt győzelmét és saját, várakozás alatti eredményeiket az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokon. Az életbe léptetett korlátozások és szűkítések (a Hor- thy-rendszer idején működött jobboldali pártok és szervezetek -megyei választmányi tagjainak, a politikai okokiból „B” -listára helyezettek, a kitelepítésre kijelölt németeknek, az áttelepült csehszlovákiai magyaroknak stb. kizárása) sem változtattak azonban a választójog alapvetően demokratikus jellegén. Azonban nem ellenzéki, hanem a baloldali centrumhoz tartozó politikusok még idejekorán felhívták a figyelmet, hogy a választások tisztaságának biztosítása -mennyire fontos, mind külpolitikai, mind belpolitikái hatása miatt, -mert egy „manipulált választás, s általában -minden eljárás, melynek tisztasága körül viták kezdődnek és kezdődhetnek, hosszú időre helyrehozhatatlan politikai demoralizáló hatással van, mely a pillanatnyi előnyt hlamar semmivé teszi.”56 A választójogi törvény, amely 1945-höz képest jelentősen szűkítette a választók körét, az -ideiglenes választói névjegyzék összeállításánál országosan kb. 400 ezer embert politikai okokból megfosztott állampolgári jogaitól. A választási törvény azt is előírta, hogy a választásra jogosult személyek elbírálását, az úgynevezett összeíró bizottságoknak ‘kell végezni. Ennek, laz alapjában véve demokratikus intézménynek a -létrehozása, sajnos egy kicsit túl későn — kb. a választások előtt egy hónappal — történt, így a megfelelő felkészítésükre nem maradt sok idő. Ez a körülmény viszont azt a veszélyt rejtette magában, hogy döntéseikben szubjektív -tényezők is szerephez juthattak. A megyében az összeíró hizotságok 1947. július 27-én alakultak meg. A megyei Központi összeíró Bizottság kommunista elnökét (dr. Andavári 752
