Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - BIBÓ ISTVÁN EMLÉKEZETE - Szabó Miklós: A harmadik út - tegnap és ma (esszé)
must valósította meg, hanem egy annak bírálatából teoretikusan konstruált rendszert egy olyan országban, ahol kapitalizmus nem is volt. Ez a kísérlet bizonyította be végleg, hogy nem lehet olyan valaminek a korrekcióját adaptálni, ami még nincs ig. Nem lehet arrogálni, hogy a modernség a mi elmaradottságunkból fog gyógyító nedveket nyerni. El kell tehát vetnünk a harmadik utat, amely az elmaradottságot ro- mantizálja, amely az elmaradottságból vélt esztétikai értékekei szublimál, és ezeket szembeállítja a modernség esztétikailag leminősített hatékonysági értékeivel. Ä marxizmus nagy iskolája megtanított mindnyájunkat a történetiség módszerével való gondolkodásra. Ez a gondolkodás számot vet a történetileg alakult helyi, nemzeti sajátosságokkal. Ez a módszer azonban félrevezethet bennünket abba az irányba, hogy az elmaradott ország sajátosságaiban valami lehetőséget lássunk arra, hogy az elmaradás behozására sajátos rendszert építsünk ki, amely beilleszkedve a sajátosságokba szelektálja azt, hogy mit vegyünk át a korszerűből és mi az, ami nem illeszkedik ennek az átfogó modernizációs rendszernek konzisztens integrációjába. Ez a szelektív modernizáció, amely teljes rendszert alkot és bíráló helyzetben van azzal a modernnel, amit voltaképp meg akar honosítani — tévútnak bizonyult. Eredményesnek a lebecsült közönséges utánzás mutatkozott, a modern világ intézményeinek a lehető legnagyobb mértékben — így tehát helyi sajátosságok abszolutizálása nélkül való meghonosítása. A korszerűt példának kell tekintenünk, ha nem akarunk lemaradni arról az eshetőségről, hogy megközelítjük, nem szabad köztes megoldásokban gondolkodni, amelyek önelvűséget tulajdonítanak annak, ami csupán átmenet, annak ami megkísérli romantizálni és esztétizálni az elmaradást. Szembe kell néznünk azzal, hogy az elmaradottságban nincs érték. A mai modernnek megvannak a maga fogyatékosságai, de ezeket csak ennek a modernségnek a talaján lehet érzékelni és átlátni, elmaradottabb ország modernizálásánál nem lehet figyelembe venni. A harmadik út vonzó gondolati kísérlet volt, amíg két uralkodó társadalmi-politikai rendszer helyett keresett más megoldást, amíg nem két rossz között a kisebbik rosszat, hanem a teljes értékű megoldást keresi, de tévút, ha korszerűség és elmaradottság között keres köztes megoldásokat. ,746
