Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - BIBÓ ISTVÁN EMLÉKEZETE - Konrád György: A harmadik reformkor el (Naplójegyzetek) (esszé)
KONRÁDGYÖRGY A harmadik reformkor elé* NAPLÓJEGYZETEK In memóriám B. I. Nemcsak a beszédben és az írásban vagyunk korlátozottak, nyomottságunk bélyegét hordozzuk arcunkon, öltözködésünkön és tárgyi környezetünkön is, egész kultúránk tagolatlanságában. Ahogy a nemiség hatalmát az elfojtások drámái bizonyítják, szabadságszükségletünk is akkor mutatkozik meg fájdalmas elevenséggel, amikor korlátozást szenved. Legfiatalabb és legemberibb szükségletünk a szabad önkifejezés. Tudatunknak a többiekével való nyitott közlekedése nélkül nincsenek emberhez méltó társadalmi viszonyok. Semmiféle érvvel nem bizonyítható, hogy a szabadságkorlátozás valamiféle új dolog lenne. Ellenkezőleg: történelmi nyomorúságaink megismétlése. * Közeledünk a harmadik évezredhez, amelyben a tudás-gazdaság jelentőségben megelőzi az anyagi javak termelését. Az agrártársadalmak és az ipari társadalmak után a láthatáron kirajzolódnak az olyan újszerű társadalmak, amelyeknek főműve már nem a gabona, s már nem is a gép, hanem az anyagtalan, de könnyedén tárgyiasuló tudás. A hűbéri és a polgári társadalmat az értelmiségi társadalom követi. Minden más terméknél gyorsabban nő az egy főre jutó szótermelés. Egyre több ember él szavak, s aránylag egyre kevesebb javak előállításából. Művi környezetünket mindinkább anyagtalan javak, hullámszerűen áramló kapcsolatok alkotják. Részt akarunk venni az emberi szellem világhálózataiban. Ami ebben segít bennünket, az jó, ami ebben gátol bennünket, az rossz. A korlátozott érintkezésből a társadalom elmaradottsága következik. Ha a keleti társadalmak inkább korlátozzák az emberi agyak közlekedését mint a nyugatiak, akkor egyszersmind kevésbé rugalmas, kevésbé öntevékeny, kevésbé intelligens társadalmak azoknál. Kíváncsiságunk korlátozása egyre fájdalmasabb elnyomás, öntudatunk erőszakos sérelme éppoly tűrhetetlen, mint testi épségünké. Jövőnk alapkérdése: bénító vagy ösztönző keretet nyújt-e politikai berendezkedésünk ennek a teremtő és befogadó tudásvágynak? * Ha az igazmondás kultúrája alacsony, akkor a termelt javak kultúrája is alacsony. Politikában kiskorúsított állampolgárok a gazdaságban sem lehetnek nagykorúak. A paternalista állam alattvalói restek és hanyagok; magukat sem tisztelik, miért tisztelnék munkájukat? Ha az állammal szemben a társadalom nem tudja törvényes eszközökkel felhajtani a munkaerő árát, majd fölhajtja törvénytelenekkel. Kényszerre a nép lassú munkával, ügyeskedéssel válaszol. Az emberi gyarlóságok, amelyeket az újságok harminc éve ostoroznak, mert a szocialista gazdaság teljesítményét makacs állandósággal lerontják: a népi ellenállás formái, amelyek erősebbek, mint a hatósági szigor. Törvényeivel a rendszer termeli a törvénysértéseket. Ha csak a kisebbség féli, s a többség megszegi a törvényeket, hozzá kell igazítani őket a társadalom igazságérzetéhez. Az írás 1980-ban látott napvilágot először, a Bibó Emlékkönyv című szamizdat kiadványban. 733
