Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - Vasadi Péter: Biztatgató, Lassú madarak, Elrugaszkodó (versek)
Lassú madarak rovást rovás után húz hagyja a sejtelmet tények közt lopakodni mint korhadt etetőt hagyja bedőlni az álmát, rejtett parázsra hullnak mindig a deszkái fölcsap mindig a láng fenyeget mindig az erdőtűz de készen állnak esői; mint lápi világvégen a szikrák pattognak szavai merre a szem ellát résből, párkányról, repedésből állandóság süt elő; mossa a víz a követ arcát mossa az idő erejét töri a türelme két mondata közt nem dönti romokba a városokat, házában vonulnak az árnyékok: fönt áthúznak lassú madarai tolláik megpörkölődnek ellengenek az imádás légifolyosóján rontva, ragyogva, sötéten Elrugaszkodó Alatta vagy fölötte Ahogy kiverődik a láz, fut érintésre a higany. A sárkány ne az én tenyeremből etesse kisdedeit Ne velem mosassa a gangját, köpültesse vaját, ne lássam hogy szívja magát fölszínre a vérfolt
