Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - 90 ÉVE SZÜLETETT KODOLÁNYI JÁNOS - Szalai Éva: Kodolányi Vízözön című regényének keletkezéstörténete (tanulmány)
den példás rendben történt. Igazán nagyon elvétve ütötték agyon a rendelkezést végrehajtó hivatalnokot, vesztegették meg a katonákat, rabolták el egymás holmiját... A keserves vándorlásba ... aránylag kevés gyermek és agg pusztult bele. öngyilkosságról meg éppenséggel szó sem volt.” Az események ilyetén leírása már régóta nem Thomas Mann „humorára”, mint inkább Voltaire iróniájára emlékeztet. A közhangulatot Utnapistim beszélgetőtársaitól tudjuk meg. Egyik útitársa, a kedélyesen elfogyasztott napi engedélyezett ételadag után borozgatva Lugal egészségi állapota felől érdeklődik: igaz-e, hogy súlyos beteg? — ez már a válsághangulat legdirektebb módú felszínre törése. * Várkonyi Nándor, aki a műben a süket könyvtárosnak, Ur-Ba’unak az „eredetije,” sokat jelentett Kodolányinak, nemcsak a barátnak, de az írónak is. Ezért lehet érdekes a kettőjük nézeteinek összevetése. Várkonyi mítosztörténeti, kultúrtörténeti kutatásai segítették Kodolányit, ez a művekben burkoltan-nyíltabban tetten érhető. Amit a Sziriat oszlopainak előszavában Várkonyi leír Hörbiger és Dacqué elméleteinek meghatározó jelentőségéről, az erre a regényre is elmondható. Idézve az előszót: „Kozmogóniai alapvetésül Hans Hörbiger úgynevezett »világjég-elméletét« (Welteislehre) vettük kölcsön, amelynek reánk tartozó végkövetkeztetése az, hogy a Hold nem a Föld gyermeke, hanem idegen, »befogott« égitest, amilyen már több keringett egünkön, s amelyek rendre lehullottak a Földre. Ezek a lehullások okozták a Föld történetének nagy katasztrófáit, a »vízözönö- ket«, s a geológiai változások egy részét. Az ember származásának magyarázatáért viszont Edgar Dacqué elméletéhez fordultunk, a »típustan« (Typenlehre) elméletéhez, amely szerint az ember, mint törzs, nem egy fejlődési folyamat végső eredménye, hanem őstípus, s mint ilyen, több földkorszakot élt át.” (11—12. o.) Ez magyarázatot ad a regény több helyére (vízözön, a Beavatottak hosszúéle- tűsége, magának az embernek a Kodolányi-műből kirajzolódó képe stb.). Szintén Várkonyi írja: „...a lélek mint téren és időn kívüli lényeg más viszonyban áll a tér és az idő dolgaival: számára nincsen távolság, nincs múlt és jövő, s így ezekből a tudatunk által megfoghatatlan régiókból is hozhat híradást. (Mint a jóga tanítja: az én az örök pillanatban él.).” (Az elveszett paradicsom, 137. o.). Ez történik a Kodolányi-hősökkel az istennel való egyesülésben, és Utnapistim lelkében a többszöri újjászületések alatt. Így beszélhet az Apostol az Apokalipszisről jövő időben is, holott az — az író szerint — múlt is egyben, mert „Anu eddig is elpusztította már a világot, hol tűz, hol víz által”. (56. o.) A „régi ember” — ez Várkonyi terminusa — testi felépítésben, jellemzőiben is különbözött a maitól — úgy Kodolányiék kortársaitól, mint Utnapistim, a visszaemlékező kortársaitól is. Testi felépítésben is, mert lélekalkatában, a világról való „gondolkodásában” természetesen — hiszen az Aranykor embere volt. öt jelöli Várkonyi ezzel a terminussal, amely az ősember fogalmától annyira eltérő jelentéssel bír. Az elveszett paradicsom leírása szerint volt ősünknek eredetileg egy különös, mára már eltűnt szerve, az ún. homlokszem, a harmadik szem. A könyv ennek meglétét hosszasan tárgyalja, és egyben szimbolikus, jelképes értelemmel is felruházza: „a kivételes szellemi erő” jelképének, „egy magasabbrendű tudás szimbolikus szervének” tartja. Kodolányi pedig: „(.. .) eleinknek még három szemük volt, s erejük a mienknél is sokkal rettenetesebb.” (56. o.) — okítja Utnapistim Hétilt, és Lugalt is „az agyába húzódott hajdani harmadik szem” segítségével idézi meg. Valószínűleg fontosnak tarthatta Kodolányi ezt a teóriát, ha ilyen szervesen beépítette a regénybe. Gondolkodására jellemző, hogy egyszerre tágítja ki a művet különböző szinteken a mikro- és a makrokozmosz irányába. A gyermek Gilgames megszületése előtti állapotának világkorszak—átélésével analóg Utnapistim tényleges sorozatos korszak-átélése. A Vízözön, amely a különböző mitológiákból vett elemek hasonlóságaira támaszkodva (például Noé bárkáját játszatja rá a sumer mítoszra), megadva ezzel a lehetőséget az egyezéseken való csodálkozásra, de a határokat sem 717
