Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - Albert Pál: Házi feladat (H)oráció-műfajban (esszé)
ALBERT PÁL Házi feladat (H)oráció-műfajban* Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves egybegyűltek! Szeretnők mondani: ünnepélyes a pillanat; költőt köszöntenénk, mintha csak, megint, három lusztrum múltával jómagunk is újfent „avatnánk”: nagyon jelentős, a legjobbakhoz tartozó magyar költőt: a Nyugaton élő, 1928-as születésű Csokits Jánost, kinek első kötete emberöltő töprengései után a minap jelent meg végül Látogatás egy égitesten címen egy bostoiii kiadónál. Kockáztassuk meg: a nékünk megmaradt élők között: „nagy” költőt, s ezt megfontolt meggyőződéssel állítva akkor is, éppen azért, ha Csokits külhoni szélesebb körű ismertsége netán nem elegendő, honi kvázi-elhallgatása és minősítése pedig egyenesen skandalózus. Mert tetten, írott ténnyel, csak az utóbbit érhetőn: mit mondott, akart — kényszeredetten, kényelemből? — tudni róla a hivatalos magyarhoni „visz- szajelzés”? Meg sem írt avagy kezünk ügyébe el nem került cikkek, dolgozatok hiányában csak enyhén (jócskán) „intézményes” kézikönyvekben bogarászhatunk kedvetlenül: az akadémikus irodalomtörténet (az „almazöld spenót’”) határokon túli irodalmakat is tárgyaló jelenkori kötetében; Pomogáts Béla, szintén borítója színével: „kéknek” becézhető kortársi leltárában; illetve eme kettő harmadik ömlesztésében, a már halott Béládi Miklós s a még, szerencsénkre élő Pomogáts Béla és Rónay László által jegyzett frissebb, 1986- os A nyugati magyar irodalom 1945 után immáron önálló címet viselő kompendiumban, egynémely gyanúval: valaminő „világszövetséges” protokoll- jegyzőkönyvben. S mit mondanak ők — külön, együtt —, mit tudatnak C^o- kits Jánosról a hazai érdeklődőnek? Keveset, édes keveset, egy-két lexikális adatot; két sornyit, hármat ott, hol oldalak jutnak esendő rímkovácsoknak, némely okkal kímélendő dilettánsoknak! Keveset s abban sem a poétikai jellegről tájékoztatót vagy az egyetemes magyar irodalom mércéjével mérőt; tévesnél ártóbbat, suta sorolások kompromittáló társításait. Minek okával? Vakságból? Máskor eszes és elmés értők szemével? Mivégre akkoron bánatos fél- múltban remélhetően: meghaladottban? Lóg ki ugyanis árulkodón a lóláb, ha vissza-visszatérő a. végrehajtós rosszallás, mondván, ismételvén Csokits János és Bikich Gábor egyszeri közös vállalkozásáról, bizonyos Külhoni Szövegtárról: „az oldódásra, közeledésre, párbeszédre készséget nem nyilvánító emigráció megnyilatkozási helye”, s ráadásul oly rideg, merev, megkövült s becsontosodott személyekkel, kiknek botcsinálta zarándokként nem volt kedvük, ízlésük magukat alávetni a lokál-szentimentalizmus talmi rítusainak sem; noha másként, normálisan, íme; ennyit az ő tájékozatlanul konok „erkölcsi tőkéjükről” ... * Elszavalódott az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem őrvidéki akadémiai napjain, 1989. május 3-án, Csokits János költői estje bevezetőjeként, a szerző első kötete megjelenése külön alkalmából. (Csokits János: Látogatás egy égitesten (1948—1984), Koncz Lajos kiadása, Boston, 1988., 174. o.) 682