Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - Csokits János: Ha elmondom, mi történt velünk..., Monológ süketeknek, Útjelző, A béke szigetén, Armageddon (versek)
II. Sziklafonnyasztó sárga hő emléke mindenütt. Kristály a perzselt halmokon, kőzománc, zúzmarás ezüst. A láva most salakmező, fekete aszály, felszínén megolvadt szirtek üvegszirmai. Hamuban indázó száraz folyómeder, iszapba dermedt völgy, márványha vájt villás ágai, mészfal, krétafal, üreges tömbök, a torkolat gödrök, toriatok lánca — néma fagyban porladó lapály. Sehol egy domb, egy mélyedés, a tenger síkságát só borítja el. Szikes puszta, szikkadt pocsolyák. A ritka légben fehéren leng a tél. Szikrázva itt-ott vékony jéglemez, kőpikkely, csillám, pengeként lobbanó szilánk, a buckák között tört világ tükrének cserepei, zöld és ibolya lángok, a homokon hideg tűzzel világít az ég. Kiszáradt korállszobor ágain porcelán rügyek. Múlás ez itt, a megkövült virág mozdulata, csírázó feketeség. Csontfehér dűnák hullámain holdfény üvege, kéken csillog a csönd. 680
