Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Szörényi László: Poklunk (esszé)
akkor: régi életem bizonyos elvek vállalása volt, a nagy, szocialista harc egy parányi része.”11 Vámbéry Rusztemről szólva ebből a radikális, baloldali szociáldemokrata álláspontból ítéli meg az otthoni helyzetet, mikor arról beszél, hogy a Horthy-korszak Magyarországot egy új Mohács felé sodorja „és ez ellen az új népiesek karrierista sáskahada, a magyar uzsoratőke lovagjai, a közhivatalok hitványai és az irodalom gőzölgőfejű söpredéke közt alig lesz ember ellentállni bátor, szótemelni kész”.12 Végül az amerikai magyar emigrációnak nemcsak hagyományos vezérkarát jellemzi lesújtó módon, hanem tömegeiről is megjegyzi, hogy dezideologizáltságuk folytán „nem tudják a kapitalizmust a szocializmus felé elvinni”.13 Felsorakoztathatjuk némely vers tanulságát is az Őszi harmat után című kötetből; a Missisipi mellett című ciklusban például Vladimir Uljanovot idézi mint Amerika és a világ ítéletének bosszúangyalát;14 ugyanott később fájdalommal állapítja meg, hogy „jó híre”, „izenete”, mellyel az amerikai négerek közé jött, süket fülekre talál, hiszen azok nem készülnek véres leszámolásra elnyomóikkal.15 Ahelyett, hogy a példákat szaporítanék, talán megengedhető az a megállapítás, hogy Faludy György egyfajta, a bol- sevizmus iránt meglehetősen nyitott szocializmus híve volt első emigrációja idején. Ezzel szemben a kötetben a franciaországi fejezet egy kulcsfontosságú epizódjában eleve elhatárolja magát a bolsevizmustól. Ez a Havas Bandival folytatott első beszélgetésben olvasható. „— Kommunista vagy? — kérdezte hirtelen, minden átmenet nélkül. — Nem. — Nem is voltál? — Egyetemista koromban, néhány hétig, igazából soha. — Amikor észrevettem, hogy indoklást vár, hozzáfűztem: — Kommunistának lenni nem kötelező. Gyakori, de nem kötelező. Tanulságos, de nem kötelező. — A szenvedés sem? — De igen — feleltem gyorsan. — Honnan veszed azonban, hogy a szenvedés a kommunisták privilégiuma? — Tapasztalatból. Kár, hogy elszemélytelenítetted a kérdést, és kitértél a válasz elől — állapítja meg csalódottan. Meztelen bokámat néztem, mely még mindig barna volt az előző nyári napozástól, meg a rojtos, bordóvörös szőnyeget az ágy előtt. Arra gondoltam, hogy voltaképpen el kellene pirulnom, mert csúnya ellenlábasom megszégyenített: Achilles- sarkamon sebzett meg; szinte nem is volt más sebezhető pontom, mint ez az egy.”15 Azaz az eszmei ambivalencia olyan kisarkítását végzi el a kötetben, amely — szándékának megfelelően — mélyebb fejlődést enged meg mint a bolsevizáló szocializmusból a jelző nélküli szocializmus, vagy akár a liberális demokrácia eszmerendszere felé; nem világnézeti, hanem filozófiai fordulatot okoz a pokolbeli beavatás. Az ÁVO pincéjében és a recski táborban a szenvedés értékét kell megismernie. És ez a megismerés meghozza a fordulatot; a korábban vallott agnoszticizmus helyett a lélek erejének, a szellem fensőbbrendűségének a megismerését. Ez a hirtelen öntudatra ébredt új Én az a Vergilius, aki Faludy-Dantét végigvezeti a pokol bugyrain. Mert hiszen pokoljárás a könyv műfaja, de nem abból a víziós válfajból, amelyet például az egyik epizódban emlegetett Walahfridus Strabo műve képvisel, hanem a vallásos eposz műfajából: ezért is indokolt a sokszoros Dante-reminiszcencia, mint például a Zsuzsának juttatott beatricei szerep. Hozzátehetjük, hogy a könyv címében szereplő „víg” szó sem véletlen: ha tehát tovább akarjuk finomítani a műfaji megjelölést: vallásos vígeposznak vagy komikus eposznak tekinthetjük a művet. Ebből a szempontból érthetők azok a fogások vagy szerkezeti elemek is, amelyek a történetírás vagy a kalandregény műfajából kerültek be a könyvbe. Hérodotosz is például három világrészen át viszi magával olvasóját, hogy eljusson fő témájához: a szabadság győzelméhez a zsarnokság fölött. Petronius vagy Apuleius kaland-, illetve misztériumregényei is figyelembe vehetők: az első a kaotikus világ méltó ábrázolás- módjához, a másik a szenvedésben felismerhető misztériumhoz adhatott ösztönzést. A hősi epikumot viszont erősíti az a megoldás, hogy a hős szerelmei úgy oszlanak el a három fő rész között, mint az Aeneisben. Az elhagyott derék feleségnek, Creu665
