Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - László Gyula: "Keleten kél a nap..." (Götz László 4 kötetes magyar őstörténete) (tanulmány)
mutatható tömeges előázsdai gyarmatosítások teszik elengedhetetlenné a szumér nyelv fokozott figyelembe vételét, mégpedig nemcsak a szumér—magyar, illetve a szumér—finnugor viszonylatban, hanem éppúgy a többi nyugat-európai nyelvcsoport, nyelvcsalád nyelvkutatási, nyelvhasonlítási vizsgálatában is. Vagyis — ezt jói jegyezzük meg magunknak — nem valamiféle különbejáratú szumér—magyar nyelv- rokonításról, vagy netalán nép-leszármaztatásról van szó, hanem ennél sokkal, de sokkal nagyobb horderejű nyelvtörténeti kérdésről. Nevezetesen arról, hogy a még ma is tömegesen található, igen szoros és frappáns szumér nyelvi megfelelések Nyugat-Eurázsia szinte minden nyelvében, régészeti és őstörténeti ismereteink mai fokán csakis egy ősi nyelvi koiné, azaz nyelvközösség, illetve »lingua franca« egykori létezésével magyarázhatók az előázsiai térségben, az ottani neolitikus és korai- fémkori időkben. E nyelvközösség nyelvi elemeinek tömege az Elő-Ázsiából kiindult földművelő, majd később már fémművességgel is rendelkező gyarmatosokkal jutott el Európa és Nyugat-Ázsia délebbi területeire, s az új szálláshelyeken az idők folyamán egyfelől saját belső fejlődés útján eleinte dialektusokra, később önálló, külön nyelvekre oszlott, másfelől pedig a halász-vadász őslakosság nemzetiségi, törzsi nyelvei a közöttük vagy közvetlen szomszédságukban élő elő-ázsiai gyarmatosok nyelvjárásait többé-kevésbé eltorzítva — pidginizálva — kisebb vagy nagyobb mértékben átvették, illetve beépítették saját nyelvszerkezetükbe, odaidomították a maguk hangrendjéhez.” Ha most ezt a nyelvtörténeti szemléletet a magyar és a finnugor nyelvek rokonsági viszonyaira átvisszük, az magyarán azt jelenti, hogy az ún. uráli-finnugor nyelvcsalád esetében nem genetikus, tehát leszárrriazási nyelvrokonsággal állunk szemben, hanem csupán sok kis paleolitikus-mezolitikus halász-vadász közösség eredetileg különálló nemzetiségi nyelveinek egy délről érkezett, elsöprő kultúrfölény- nyel rendelkező földművelő—állattenyésztő—fémműves népcsoport nyelvének domináns areális hatásaira bekövetkezett részleges kiegyenlítődéséről, azaz egy ún. are- ális nyelvszövetségről beszélhetünk ... Götz Lászlónak a komolyan mérlegelő elmélete mellett nem mehet el szó nélkül a magyar kutatás sem. Ebben a rövid bemutatásban nem tárhattam fel összes vitás, vitatható megfigyeléseit, de — gondolom — ez az ízelítő is elegendő ahhoz, hogy a magyar kutatás részéről az elméletet ismerjék meg és vitassák meg. Arra gondolunk, hogy amiként Hóman Bálint posztumusz könyvéről is komoly vitát kezdeményezett az ÉLETÜNK, akként Götz László könyvének megbeszéléséhez is üljön ösz- sze egy magyar szakemberekből álló vitafórum, és a vita eredményét tegye közzé az ÉLETÜNK. Ebben a remen/ben zárom e monumentális mű méltatlanul rövid ismertetését — amiből rengeteg kétség bemutatása kimaradt —, hozzáfűzve egy személyes vallomást: magam sok elgondolkoztatót találtam az óriási adathalmazból levont következtetésekben, s' ezt a gazdagodást kívánom hivatásbeli társaimnak is. (Zsennye, 1989. március 14-én) 637
