Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
lé indul, Szalázs útját állja. Némi — egyenlőtlen — viaskodás.) SZALÁZS Beszélj vele, Aurél, megütöm! TIMPÁR Én már soha többé. CSÉCSEY Engedjen! Engedjen! Harangoznom kell! Harangoznom! Megkértek rá testvéreim, akiket cserbenhagytam ... Le fognak köpni... (Szalázs meglöki, a lépcsőre esik.) Engem le fognak köpni... SZALÁZS Ok már leköpték! Már csak velünk tarthat, már csak velünk érdemes tartani! (Most megjelenik Kati, két kisebb kannát hoz, leteszi.) SZALÁZS Ragadd meg, Timpár! Légy részese az időnek! Locsolj! Tanuld meg, mi a fegyelem! A párt fegyelme, Timpár! Ez az utolsó lehetőséged, hogy bizonyíts. TIMPÁR Az utolsó. (Lassan megindul a kanna felé, felveszi, locsolni kezd Szalázs körül.) SZALÁZS (szinte babonásan ugrik ki a körből, mintha máris égne) Elment az eszed, Timpár.! TIMPÁR Megjött. (Most a fal mellett locsol.) Körbe vagytok kerítve, Szalázs. (szeme réveteg, mintha valóban megháborodott volna.) KATI (elugrik) Ez megőrült. Le kell fogni, Mihály! (Ebben a pillanatban jobbról kicsapódik az ajtó. Kati anyja robban be, hátrafelé csapkodva, kezében kis tarisznya, Gogu tolul a nyomába.) BÜDOSÖNÉ Szólj neki, Katikám! El akarja venni! (Gogu kikapja kezéből.) GOGU Mind elmentek, csak ez nem akar takarodni! SZALÁZS Mi van abban? (A tarisznyára.) GOGU Csont, hallja, elvtárs, csont! A temetőből! BŰDOSÓNÉ Kati, szólj nékik, kislányom, szólj nékik! Istentelenek! KATI Tűnjön innen, de gyorsan! Tűnjön innen! (Az asszony rémülten hátrál. Timpár most Gogut locsolja körül. Közben Szalázs, hogy ne lássa a Katiék botrányát, mintegy ellenőrizni, a másik terembe lép.) TIMPÁR Add neki vissza, Gogu! Add neki vissza! (Gogu ijedten dobja le a tarisznyát, az asszony felkapja, a lány közben lökdösi, hátbavágja, mint egy rendőr, az asszony kirohan kiáltozva, Kati utána, mint aki üldözi.) BŰDOSÓNÉ Nincsen nékem már gyermekem! Elvette a világ! (Hangja.) Ne üsd anyádat! Istentelenek! Sírrablók vagytok valamennyien! Hullarablók vagytok! (Timpár ismét felveszi a kannát.) GOGU (pisztolyához nyúlva) Tedd le azt a kannát! TIMPÁR Ne tegezz, őrmester. Engem Szalázs utasított. (Mereven nézi Gogut.) CSÉCSEY (hirtelen felordít) Ábel! Ábel fiam! Hol vagy?! Kiűztelek. Megver az isten. Kiűztelek. Itt... itt... fegyvertelenül ... TIMPÁR Én is. Igaz, Gogu? De tévedünk, tiszteletes. Hát az ott, mi? (A harangra.) CSÉCSEY Nem engedik ... (Egyre eszelősebben.) Ismerd meg, aki ígér... ismerd meg azt, aki ígér... ismerd meg azt, aki ígér. Gátlástalan ígérgető. (Maga elé s felénk.) Hol vannak a harangozok? Hol vannak az önkéntesek? Nincsenek sehol. TIMPÁR (maga elé) Néha olyanokból lesznek önkéntesek, akikről nem is gondolnátok. (Kati beszalad.) KATI Jönnek! Errefelé jönnek! (Becsapja az ajtót, háttal nekitámaszkodik. Szalázs kiszalad.) SZALÁZS Kicsodák? KATI A pap fia, meg a bandája! CSÉCSEY (szinte boldogan) Ábel! (Feláll, előrejön, miközben azok feszülten kifelé figyelnek.) Mondjátok meg nekik, hogy itt minden műemlék! Minden templom! Ház! Bölcső! Koporsó! Minden... SZALÁZS Hallgasson! (Kifelé figyel.) CSÉCSEY (mintha nem is neki szólnának) Mondjátok meg nekik, hogy ha egyetlen nemzetet is joguk van el vészé j- teni — pusztuljon mind a többi, mert a halál nem ösmer rangokat! KATI Azt mondták: hallgasson! CSÉCSEY (mint fent) Műemlék itt az erdő... a föld ... a hangya ... a víz ... az ég! A madarak... (Ezt suttogva, mintha látná őket. Leül a lépcső alá, magába roskadón.) SZALÁZS Gogu, maga meg mit támasztja itt a falat, menjen ki őrködni! Nem hallja?! (Gogu morogva kimegy — szemben, az ajtót nyitva- hagyja. Apró szünet,) 623
