Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
szántabb erős mag ... a lefizethetetlen ... az eltéríthetetlen mag ... a népre itt nem számíthatunk... CSÉCSEY Nem ítélheted el a népedet! Nem olyanok ők, mint te vagy. ök bármi történnék is — majd tovább szántanak, vetnek és gyermeket dajkálnak. ÁBEL Vagy lopnak... ha másképp nem megy lopnak, csalnak vagy ügyeskednek. Ó, ügyeskedő világ! Az élhetetlenek gyilkosa. Még büszkék is, hogy könnyen szereznek valamit, egyszerűen és csalafintán. (Hirtelen.) Emlékszik? Valamikor kint hagytam a biciklimet az alvégen, vagy az erdőben egy fához támasztottam ... Másnap reggel is ott találtam. De hagyhattam volna akár száz évig is, nem lopják el, és nem azért, mert a technika már rég meghaladta a biciklit, hanem mert élt az enyém és tied ősi szelleme. Hiszen a mienk törvénye mindig az egészre vonatkozik. A köz kincseire. A népre, hazára, nyelvre hitre, kultúrára... Épp arra, amit el akarnak venni. De hiába hurcolják meg méltóságunkat, hiába — sose fognak győzni! Ám a népre itt akkor se számíthatunk... egy részére talán ... Akik emlékeznek a — lelkiismeretre. (Kis csend.) CSÉCSEY Egyszer mindenki emlékezni fog. ÁBEL Nem látja, hogy itt már mindenki kezdi megszokni a galádságot, mintha így lett volna örökkön örökké? (Apró szünet, feláll. Olykori lomhasága néha méltósággá változik. Szeme, mely gyakorta álmos, álmodó, ilyenkor fényleni kezd. Sőt metsző.) CSÉCSEY Akkor sem ítélkezhetsz abban, amihez csak istennek van joga! A nép nem hagy cserben, Isten nem hagyja őt gyengének lenni végül... ÁBEL, Kaparjuk hát ki nekik a forró gesztenyét: majd hadd legyenek büszkék, mintha mi ők volnánk és ők — mi, a kiszemeltek ... Kiválasztottak. Nem, apám, én elszántam magam. CSÉCSEY (egészen rémült) Mire? ÁBEL Jöjjön el a harc. CSÉCSEY De milyen harc, Ábel, milyen? ÁBEL Az akármilyen. És akárhogyan. CSÉCSEY Utoljára mondom: vigyázz. A falusiak felkelésre készülnek. A milicis- ták állítólag véresre verik őket. ÁBEL Nem, apám. A falusiak állítólag felkelésre készülnek s a milicisták véresre verik őket. (Kis csend.) CSÉCSEY Könyörgök! Ne folytasd, Ábel! Újra elvisznek, meglásd! ÁBEL Én börtönbe többé nem megyek. Megelőzöm... CSÉCSEY Mivel? (Majdnem üvölt.) ÁBEL Fegyverrel. Halállal. Velük szemben nincsenek többé érvek, nincs logika, tudomány, csupán a fegyverek. (Döbbent csend.) CSÉCSEY Neem! (Ez már szinte ordítás.) Neem! Elpusztultok! Valamennyien! (Kis csend.) ÁBEL Mondjál más megoldást. (Apró szünet.) CSÉCSEY (már rég érzi a nagy veszélyt, ami fiát s tán mindenkit fenyeget) Tudom, ti kikacagjátok, megvetitek a békesség és a szeretet prédikációit. (Csöndesen) De nincs igazatok. Van, aki arra született, hogy nyugalmat hozzon ... ÁBEL S van aki arra, hogy háborút. Egyik nincs a másik nélkül és sohasem lesz. Ti örvendtek a békének, mert mi is örvendtünk az igaz háborúnak. CSÉCSEY (rábámul) öngyilkosok! ÁBEL Nem! A gyilkosokon győzők vagyunk, mert halálba — a szabadságba menekülünk a zsarnokság elől. CSÉCSEY (roskadtan) Hát nektek már a szabadság, az öröm is csak menekülés ... Mért nem látjátok be, hogy csak törvénytisztelettel érhettek el bármit... Mi a szavunkat adjuk valamire, és ők is szavukat adják. A létben nincsen más garanciánk. Csak az erős, adott szó. Isten is ezt pártolja, ezt... (Mélységes hit.) ÁBEL (rábámul) Ó, de gyermeki hit él az ősz fejekben! Ha istennek megadod, ami istené s a császárnak is, ami az övé — a korona nem adja meg, ami téged illet. CSÉCSEY Majd Isten adja meg! ÁBEL A zsarnok császárokat is isten élteti. (Kis csend.) CSÉCSEY (suttogva) Ne káromolj! Menj ki innen, Ábel. ÁBEL (mintha nem hallotta volna) Ma találkoztam egy fiatal aknaszedővel. Mély benyomást tett rám... és én is reá... CSÉCSEY (mint aki nem hisz fülének) Miféle aknaszedővel? 615
