Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
AKNÁSZ Ezredes elvtárs, kéne telefonálni a parancsnokomnak... én hiába mondtam, hogy ez nem a legjobb ... (Valamivel bátrabban.) VERZU (szavába vág) Ami hibázik a gépben kipótolja az ember. Azért vagyunk emberek, vagy nem? Tán a gép fog uralni minket? (Kis szünet.) ÁBEL Az élő műszer. (Távolian.) VERZU Mit mond? ÁBEL Az ember: élő műszer. Még jobb is. Sőt, olcsóbb. (Kis csend.) VERZU (súlyos emlékeztető, de nem egészen fenyeget) Ábel úr, mi megbíztunk magában, amikor kiengedtük. ÁBEL És ha nem megyek? (Kis csend.) VERZU (elneveti magát) Az ördögbe is, ne tréfáljon! Kezességet vállaltunk magáért! Nem hagyhat cserben. Menjen, s vezesse oda az aknász elvtársat. (Apró szünet.) AKNÁSZ Mégis kéne a parancsnoknak telefonálni, ezredes elvtárs ... nem valami jó a ... (Egyre ijedtebb, szánalmasabb.) VERZU (szavába vág) Nem hallotta a parancsot? ÁBEL (pillanatnyi tétovázás, majd a katonához) Jöjjön, barátom. (Szinte elszántan indul.) AKNÁSZ (halkan csikorogva) Megyek, az istenit. (Követi. Kis csend.) VERZU Mondja Gogu, maga egészen meg van őrülve? GOGU Miért, ezredes elvtárs? (Megbántva.) VERZU A párt meg a szervek jóba akarnak lenni a refpappal, maga pedig megbilincseli a fiát?! Észnél van maga? Sose tudja, kit kell letartóztatni! Kétbalkezes! A harangozó bezzeg még mindig nincs meg! Állítsa elő! GOGU Mintha a föld nyelte volna el. VERZU A föld alól is... Most magával megyek, Gogu, de ha én találom meg, nagy baj lesz... Gyerünk! (Jön Ilona, találkozik velük.) Mondja meg a férjének, a harangozót kell előkeríteni! Hagyja mostmár a papot a fenébe. (Elmennek.) ILONA Eszter! Hol ez a lány? (Bejön Kati egy képpel: ezen a főtitkár idősebb.) KATI A holmik közt találtam. Ez úgyse kell ott maguknak, elviszem a megyéhez. ILONA (rábámul) Vigyed, Kati! (Az indul.) Nem láttad Esztert? KATI (megfordul) Egy kamionossal he- tyegett a hátsó kapunál. (Kimegy.) ILONA (utána) De jó megfigyelő vagy! De jó! (Megszólal a hangosbemondó.) TIMPÁR (hangja) öt órán belül mindenki útra készen álljon! (Recsegés.) EGY HANG A papunk mondja meg, ne te! Tőled nem ezt várjuk. (Hangzavar. Recsegés.) ILONA Szegény uram, szegény. (Szeme már-már reménytelen fájdalommal teli.) (Belibben jobbról Eszter.) ESZTER Na már pakolják! Hallja? (Hall- gatódzik.) ILONA Hallom. A vadászpuskát majd én pakolom be. (Mintegy mellékesen.) ESZTER Ki kellett vegyem a fiúk kezéből ... Azzal akartak játszani... (Kis szünet.) Verzu azt mondta, apám adja le. ILONA (felriad) Mit mondott? Kicsoda? ESZTER Verzu mondta, édesapámnak, adja le a fegyvert... Véletlenül hallottam. Hát ugye városra úgyse kell. Magának nem mondta? ILONA (szinte révetegen) Nem ... (Hirtelen.) Menj és nézz a körmükre, nehogy a nagy rakodásban elcsaklizzanak valamit! ESZTER Ezek nem olyanok! ILONA Hát milyenek? (Lehangolt ingerültség.) ESZTER Még azt is felpakolják, amit nem kéne ... Majdnem az egész ráfér! ILONA Bolond vagy? Hogy megszakadjon? ESZTER A kamion? Még egyszer ennyit elbír! (Anyja merően bámul rá.) ILONA Miféle kamion? ESZTER Mondtam, hogy felajánlották. Bolond lettem volna... (Elhallgat.) ILONA Megint szíven ütöd apádat. Megint. És engem is ... de hányszor ... meddig bírom? (Kis csend. Az asszony szeme egyre homályosabb.) ESZTER (szenvedéllyel) És ha szekérrel mennénk? Mit csinálnának ott véle? És ezzel a szerencsétlen lovacskával? A kutyáknak hagyjuk, a város szélén? A 610