Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - Ágh István: Gyertyagyújtó (regényrészlet)
a szörnyű előzmények miatt, melyeket Kenessey Móric törvényszéki főügyész vizsgál ki. „Felső-Iszkázról 3 egyént, kik közül 2 birtokos, országos nemes, pandúrokkal elfogatott, majd Csöglére, majd Vásárhelyre hurcoltatott és 6— 9 napi fogvatartással étien, szomjan sanyargattatott... Nagy Péter aki a papiak udvarának kiürítésében ,is részt vehetett, e derék ember úgy megérdemelne száz forint jutalmat, mint szűz lány a koszorút, és mégis ezt K. M. úr 7, mond hét hétig sanyargatta a veszprémi tömlöczben. — Ellenben azokat a csöglei suhanczokat, akik a f. iszkázi bírót és egyik elöljárót buzogányokkal leütötték, és azokat, a kik a paplakudvarba és folyosóba behatolva mindent összveromboltak, és V. G. kis-szöllősi derék gyámatyát félholtra verték, s a kik közül ez kettőt is megnevez, egészen mellőzte. Csögléről volt főügyész úr öt suhanczot rendelt le Veszprémbe, mind olyanokat, kiket a mi tanúink nem ismernek, nem terhelnek, és kik talán jelen sem voltak a kérdéses vérengzésen, a minthogy néhány nap múlva, a mint a devecseri katonaállítás végbement, egyszerre mind az öten szabadon is bocsájtattak. Ellenben azok a csöglei lakosok, akik tanúink által terhelve, és név szerint is megnevezve vannak, egészen ignoráltattak.” A főügyész lemondott, a választási győzelmet megsemmisítették. Kenessey Móric és Pap János volt főügyészek éles sajtópárbajba kezdenek a Veszprém című hetilap jó papírján, szépen tipografizált oldalain, olyan páston, hogy Pap János végső szúrása mellékletként jelenik meg. „KENESSEY: Miután azonban Pap János úr — a megyei törvényszék ezen »enfant terrible«-je — lemondásomat a f. iszkázi bűnügybeni vizsgálattal — melyben én, mint időkori megyei főügyész vettem részt — akarja összefüggésbe hozni — ez okbál útón-útfélen azt terjeszti, mintha az ő fellépése, s a hivatalos hatalomnak állítólag visszaélés miatt reám nehezedő felelősségtőli menekvés vágya indíttattak volna lemondásra. a) Pap János úr féktelen vádaskodásai, a leggyöngédebb kifejezéssel élve vakmerő gyanúsításai rövid, hivatalos pályámat megmérgezták ugyan, s csak Pap János úr nevetséggel határos önhittségéből magyarázható ki azon eljárása, hogy lemondásomat az ő cselekvősége gyanánt akarná feltüntetni. b) E felelősség csak akkor leendett reám nézve elviselhetetlenné, ha Pap János úr észjárását követve a »csöglei csordát« (saját kedvelt szavai) vezető papnak, mint a f. iszkázi kisbíró — szerinte kétségtelen — gyilkosának elfogását vagy az általa javasolt egyébb ehhez hasonló rendszabályok alkalmazását helyeseltem volna. — c) Az ellenem mint időkori megyei tiszti főügyész ellen elkövetett rágalmazás megtorlása tekintetéből Pap János ellen a törvényes lépéseket megtettem. PAP JÁNOS: Hogy én úton-útfélen terjesztem azt, mintha az én fellépésem indította volna K. M. urat lemondásra? Űton-útfélen terjeszteni sohase volt mesterségem s bizonyos lehet benne K. M. úr hogy házamnál is, melyből ritkán szoktam kimozdulni, csak akkor jön személyes emlékezetbe, ha arról más valaki előhozakodik. Ha olyan fontosságot tulaj donítanék a köztünk fennforgó 'uszonynak, mint ő magának képzeli, akkor én is fölrándultam volna Pestre, mint ő tette, midőn az ügy a t. királyi táblán fennforgóit, de azt se tudtam, mikor lettek az irományok fölterjesztve. 50
