Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Ágh István: Gyertyagyújtó (regényrészlet)

veszprémi kir. törvényszék előtt lefolytatott s bírói ítéletekkel jogerejűleg befejezett úrbéri ügyére vonatkozólag — 4786/1877 szám alatt kir. törvény- széki végzéssel elrendelt végrehajtás s mérnöki bevezetés tárgyában. Jelen voltak: a bíróság részéről alulírottak, felperesi részről: Kossuth Péter úr, mint felp. képviselője, kir. vallásala­pítványi ügyész, Kozma Ede úr S. vásárhelyi tiszttartó és Stetina Vincze mér­nök úr. — Alperesi részről: Pap János úr kir. tanácsos, alp. képviselő, Antal György községi bíró” s az elöljárók. A falubelieket nem urazzák, még Tamás Antal községi tanítót sem, aki a „soronkívüliek” részéről jelent meg. A per tárgya; a csőszi és kiszöölcsi határban szétszórt alapítványi föld-, rét-, erdőrészek egyesítése ne kezdődjön el addig, amíg a volt jobbágyság bir­tokainak egyéni tagosítása nem történik meg. A felperes szerint a volt job­bágyság az egyéni tagosítást nem kérte, s a mérnököt csak saját birtokára ér­vényesen fizeti. „ ... a csőszi közös legelőre kimenvén, ugyanott Stetina Vin­cze munkálódó mérnök úr a mérnöki láncz meghúzásával munkálatába beve­zettetett”. „Alperesi képviselő úr ekkor is kijelenté, hogy általános egyéni ta­gosítás nélkül az urodalmi tagnak kimérését és birtokbavételét ellenezni fog­ja.” Pap János aláírása hatvannyolc éves, reszkető kéz nyoma, de jogi riposzt- jai fiatalosan elevenek. Ügy tűnik, a felsőiszkáziak nem perlekedtek, erre adatot nem találtam. A csőszieket a tagosítási huzavona jelzésére említem meg. „A jegyzőkönyv ezzel bezáratván Stetina Vincze munkálódó mérnök úr­nak használatára kívánságához képest a perek mellett levő három darab ere­deti hitelesített térképek bádogtokban, továbbá a három darab szinte hitele­sített birtokkönyvek az elkülönítési tervrajz a Csőszi per mellől, végre a Kis- Szöllősi és Csőszi határokra vonatkozó osztályozási okiratokat térítvény mel­lett, mely ide záratik, kiadattuk.” A vallási alapítvány, a somlóvásárhelyi bencés apácák, a II. József által föloszlatott pozsonyi klarisszák jogutóda, megkezdte lassú elvonulását, a vég­kiárusítást három faluból. Birtokukból nagyapám is vett földet, rétet a század­végen. Az 1880-as telekkönyvben dédapám, öreg Nagy Ferenc, a bognár, 13 és egyharmad kataszteri holdas paraszt a Szentkuti dűlőben, a Legelő dűlőben, a Rét-dűlőben. Míg a tagosítás bonyolódott, Savanyó Józsit már körözték, az öreg Rózsa Sándor 1887-ban meghalt a szamosújvári börtönben. Nem tudom, Savanyó tartotta-e nagyobb izgalomban a környéket, vagy a tagosítás? Az urakat, gaz­dagokat biztosan a betyár, de ami a középiszkázi búcsú napján esett meg 1879. június 29-én, máig élő legenda szülőfalumban; Savanyó Józsit elfogták. VÉR AZ ÚRÉRT A Savanyó család Pap János kúriája mellett lakott cselédlakásban a Hosszú Házban, melyet a közelmúltig tartott az idő. A kúria mai ridegbútorzatú té- eszirodáinak helyén európai műveltségű úr; a Hosszú Házban Józsi és Pista betyárok, szüleik, lánytestvéreik . .. Híres-hírhedett lakók, míg őseim megint a történelem alatt névtelenül, hacsak nem képzelem el dédapámat a felsőisz­48

Next

/
Oldalképek
Tartalom