Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 6. szám - Marno János: képzitubus - a szemüvegtok helyén (vers)

utánafogni, szintén valami képnek — azon már rajt’ ül, terpeszkedik a fagyott bársonyú, -parktalan- varjúpenész fölkelsz csak, mindenféle lírai-trükk- plusz, indok nélkül, egyébként is, mi szükség magyarázatokra egy normális disznó takarodóhoz, én hülye kis szuka mondod, mintegy magától értetődő nyomatékkai a tőled senki, de senki emberfia által el nem idegeníthető -jelzet* képzőt! — a szentségit... rázod ki a régi nyúlfarkat az új kulcsgyűrűből — a tulajdon lakásod küszöbén már mégse fogsz defektet kapni! vagy rövid és kész ... éppen annyi arasz, amennyi jó-rossz tennivaló belefér egy ilyen átlagos napba, mint a mai vége a gyakorlati szakasznak, tizenhárom sor túlóra — ez már magában elég -kimerítő, kifejezői kitűnő!, na, ez az, ez aka- ródzott, könnyebbülsz meg kicsit, a szádra jönni, csak disznó szemedről, disznód szeméről odabent, nem érted, nem tudod p.o.n.t.o.s.a.n. miért nem és nem tűnik el a felhő de sebaj, bújsz be mellé — éjfél van, fél mozdulattal lecserélve a főtt melegét undok leveshabját, úgymond, ezt a dolgot, szóval most már másnapra, nyiki-csukiban hagyod (mindenesetre eszed ágában sincs többé ilyen tőkealappal megváltásról kérkedni)

kapkodni reggel, nyirkos szürkületben

a test még akárhol ellenne, épp

itt nem csak, a szemüvegtok helyén

mivelhogy innen ágazik mindjárt szét

a hit és a tudomány vize

papírra kerül a sírógörcs, az éj

rizsszemfehérbe zárul, és erejét

vesztve zörög (nem pedig csörgedez)

s ha mégis farkashasonlattal él

tovább a verseny, az most már kölcsönkéregből, mely a hitet elleti, ered