Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 6. szám - Marno János: képzitubus - a szemüvegtok helyén (vers)

dögölj már le, lihegem, az istenért eleget iskoláztál itt össze a szar- ságaidból nekem, nekem még fent kell maradnom pár órát, változtatnom kell a harcmodoromon, ami pedig melletted nem megy, menj már könyörgök... és jönnek a lakók, tésztával, üvegcserepekkel, fakó csörömpöléssel, jönnek segíteni neked, szent ég!, vacogsz, ebből egész napra szóló ólmos eső lesz tarkófájás, hányinger, ínysorvasztó fémhab, úgy bizony, esik meg rajtad a szívem, de ahogy hozzám bújsz erre, újból csak az ávós gyönyör íze, szaga, papírgombócos csontenyve dugítja el a kedvemet tőled, újból öt esztendős szemmel látom a kefehajú, bőrkabátba burkolózott sintéreket — s a fekete piros sípoló szerelvényt, amint hol kiönt magából valamely indóház ólfövenyére hol pedig felszörcsöl, érdes nyelveddel satu- sarokba fogja,' szorítja szemgolyóimat ezért felelni fogsz, hallom még, amikor mintegy önként is már befelé fordulok

egysoros: most hajlandó volnék belevágni az öledbe, keresztül versen, szoroson- most, hogy, harmadsorban, úgy alszol, mint aki álmában is tudja az összes kelepcét, egyképp, amiket a hatalom állít fel a szenvedélyeknek, illetőleg amitől az egyszeri szenvedély retteg a semmi -vagy dupla halálét de hát most kilenc óra van, gyógyteát áztatok itt kint a főző- és fürdőfülkében — sorrendben hül a szó, víz, fű

úgyhogy nemsokára higgadtabb, de szint- így zsibbatag-botladozóbb gondolatokkal is rugaszkodom neki az írásnak; a szűk asztallap komisz sikert jósol, undok eszközöket csal elő a képzeletemből ez egy másik világvége,- ez egy másik világ diktálnak — vége — hozzád — lesz tény nem marad szárazon- . . igaz, felelem, hogy úgy érzem, tényleg túl vagyok a délelőtt nehezebbik felén kész is volnék lefeküdni melléd (hogy aztán együtt ébredjünk fel) de előbb még néhányszor át szeretnék futni a parkjeleneten, ezúttal, persze, nélküled, önmegszólító formán, minél pre514