Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Molnár Miklós: A Nagy Átalakítás (Részletek egy diktátor emlékirataiból) (regényrészlet)
Mikor a kerettagok végrehajtották a tömeg ítéletét, újabb összejövetelt hívtak egybe — a győzelmes ,talajreform megünneplésére. Előírásosan földíszítették a házakat — girlandokkal, liánokkal, volútákkal, indákkal, lampionokkal, fonadékkal, lobogókkal; majd precízen előkészítették a biztonságos ünneplést. A szegényparasztok ezeken az ünnepélyeken kapták meg a maguk részesedését a szabaddá vált talajból, amely az eljövendő, hosszantartó átmeneti időszakban (ezt embereink nem győzték hangsúlyozni) az ő tulajdonukban lesz. A községi aktivisták a jussolt talajért lerótták rituális hálájukat Vezérük (azaz Jelentéktelenségem) és a batavialisták pie- desztálra helyezett jelképei előtt. A grádics következő fokaként azt az üdvtant hintettük el falvainkban, hogy az osztálystátus örökletes, ennélfogva nagybirtokos és más reaccionárius monászok gyermekei csak akkor nyerhetnek bebocsátást a valóságos nép soraiba, ha denunci- álják szüleiket — ez a megigazulás egyetlen útja! Mindenkihez füstöt okádva és fülrepesztőén harsogva szóltunk, mintha a dolgok hasából beszélnénk. Az emberekről — Nice mily jól tudta ezt! — méltán elmondhatjuk, hogy hálátlanok, ingatagok, színlelők; a veszélytől visszarettennek, harácsolásra hajlamosak; ha adakozó vagy velük, lábad elé vetik magukat; életüket és vérüket kínálják, amikor nincs rá szükség, de mihelyt szorult helyzetbe kerülsz, fellázadnak ellened. Ha meg akarja változtatni az embereket, a bölcs uralkodó tehát — tanácsolta Nice mesterünk — ne legyen szótartó, ha ez a magatartás kárára válik, s ha az okok, melyek miatt ígéretet tett, megszűntek. Szavainkat nem tarthattuk meg mi sem az új helyzetben — mert például hamarosan kiderült, hogy a szegényparasztok közt kontrarevoluccerek tűnnek föl. Egész Batáviát teleharsogtuk egy szegény talajmunkásnő, Teréza nevével; őt kentük föl a megszállott, talajéhes, önző, vaskalapos, pökhendi, felhőzabáló, porban csúszó, az orra hegyéig sem látó sültparaszt megtestesítőjévé. Batavializmusunk központi sajtóorgánumában így adattam lökést az új kampánynak (Én aztán tudtam, kicsoda Teréza ... Még hogy „talajmunkásnő”! Ó, mily szorongva, sőt rettegve gyűlöltem a lebegő némbert, legeslegfőbb ellenségemet, akit sohase sikerült meghódítanom, aki átlátott rajtam, és rögtön mindent tudott rólam; és aki mégis, mindennek ellenére, ’szeretni’ merészelt, azazhogy szétmosó, kontúrtalanító, revolúciótlanító emócióba mártott engem — és mindnyájunkat!): „Teréza húsz éven keresztül nincstelen napszámosként tengődött, a lehető legnagyobb nyomorúságban. Csak a győzelmes revo- lúció után mehetett végre férjhez, és szülhette meg fiát*. A talajreform idején nagy buzgóságot mutatott, meg is választották az Ifjúsági Akcióliga helyi csoportjának titkárává. Ámde mióta maga is talajhoz jutott, többé rá se hederít a mozgalomra, hanem folyvást csak otthon óhajt lebzselni, semmi mással nem törődve, mint a maga kis ’háztartásával’. Persze jól tudjuk, hogy valójában éjjel-nappal klerikusokkal trafikál, és uszító zugnyomtatványokat bújik! Midőn batavialista elöljárói figyelmeztetésben részesítették, magából kikelve így kiabált: Egész életemben nyomorogtam, talpalatnyi földem sem lehetett. Most végre van földem, családom, otthonom. Törődnöm kell immár a lelkemmel is! Mire nekem most már a revolúció?” Faktuálisan mindez nem volt ’igaz’ — virtuálisan annál inkább. Rászolgáltál, átkozott destruktív nősténye! Az egész országban heves kampányt tomboltattam a Teréza-szellem kiirtására. „Meddig lebeghetnek még antibatavialista szipirtyók tereinken?”; „Követeljük a lebegő némber nyilvános megkövezését!” — írták újságjaink, olvasói levelekből idézve. Kijelentettem: azok ellen a parasztok ellen vívunk most eszmetani ütközetek, akik szeretnék, ha végre békén hagynánk őket, merthogy „idáig való életük csupa felfordulás volt”. Effajta leülepedés, befelé-fordulás azonban semmiképpen sem következhet be, ez a revolúció halálát okozná! Sokk jött sokkra tehát, gyors egymásutánokban. Ekkor indult meg a talaj reform-felülvizsgálati kampány, mivel kitudódott, hogy még a főváros közelében is, ahol a főkancellári ellenőrzés legtökéletesebben működött, a nép nagy részét tévesen sorolták be. Legyen * Körmönfont módon talán éppen velem ejtette volna magát teherbe a gyalázatos? 507
