Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Konrád György: Borongások (Felemás polgár) (regényrészlet)
KONRÁD GYÖRGY Borongások* FELEMÁS POLGÁR Negyven éve vagyok állandó lakos Budapesten. Itt élünk a feleségemmel és a két kisfiúnkkal, itt él idős anyám, ide jönnek haza Párizsból a felnőtt gyerekeim, itt lakik élő barátaim nagy része, ide jár haza néhány eltávozott barátom és nagyobbrészt itt vannak eltemetve a halottaim. A város szép, lakásunk kellemes, nappal dolgozom, este vendégek jönnek. A kiejtésem alapján senki sem gondolja, hogy idegen vagyok. Nekem itt a legtermészetesebbek az esős délutánok. * Sokan azt hiszik, hogy külföldön lakom, hogy már régen emigráltam. Régi ismerős az utcán: „Meddig maradsz?” Itt lakom, mondom és elköszönök. Kollégáim többé-kevésbé természetesnek tartják, hogy az engedély nélküli közlés büntetéssel jár. Csak akkor lesz itt könyved, ha nem sérted meg a játékszabályokat, mondja egy józan hang. Legalább fél évig tartsd a szájadat, te is engedsz, ők is engednek. Csak regényt írjál, esszét ne. Csak a kéziratodat írd alá, fegyelmezett mandarin nem ír alá petíciókat. Néha még a régi barátokkal is feszélyezett a beszélgetés. Egy nyelven beszélünk, de más a helyzetünk. Beszéljenek velem úgy, mintha beteget látogatnának? Ehhez képest az én széles mosolyom vagy disszimuláció vagy arcátlanság. * Bekeretezett lét, sztoikus lelkigyakorlatok, igyekszem nem bizakodni, nem há- borogni, nem kétségbeesni. Minél nagyobb a lemondás, annál nagyobb a nyugalom. * Többször kaptam hivatalos értesítést arról, hogy elkobzott írásaimat megsemmisítésre ítélték. Hozzászoktam ahhoz, hogy átlátszó vagyok, titkon elolvasható, lehallgatható, meztelen. Három házkutatás vitte el a hetvenes években kéziratszekrényemből azt, amit én magam nem tudtam elrejteni. Zaklatottságomban magam égettem el cserépkályhában a régi naplójegyzeteimet. A ház már körül volt kerítve, én pedig nem akartam, hogy bárki elolvassa ezeket a heves és gondozatlan szövegeket. * öregedő emberek holtukig kiskorúak akarnak maradni, és meg is haragszanak arra, aki a nagykorúság lehetőségére emlékezteti őket. Van egy határ, amin túl a tiltásoktól eseménydús lét egyszerűen csak buta lesz. Hogy felnőtt emberek mindig csak az elszenvedett bántalmakról tudjanak beszélni? Hogy ki mit kezd a félelmével? És kit hogy kezel a félelme? Az utcán csupa olyan ember jár, aki azon tanakodik, hogy mit szabad, mit nem. A szigorúan apolitikus magatartás, ha jobban megvizsgálod, nagyon is politikus: pontosan tudja, hogy mit kerül el. Lehet megalkudni, de nem érdemes. Pénz, díj, rang, kegyajándék, kiváltság, a test szét• Részlet a Kerti mulatság című, hamarosan megjelenő regényből. 489
