Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Kiss Anna: Az esély, A Köd (versek)
a kallódó flél papucs megkerül, és elrepülnek a zálogcédulák, a bizományi megbízólevelek, a nagyszobának természete, hogy a dolgok távolodnak benne, nem is látom már a padlóra csúszott selyem ágytakarókat, szalagok közt intarziás dobozban kiskorú, ezüstbe foglalt macskadémonok, nagy bonyolítók, átható tekintetűek, a javamra látók! Pörögnek a hídon túl, s azon túl a mókusketrecek. Ö, nem. Inkább a szálat boldogan érintő puszta ujjak, a szövőszék hajnali kattogása, elmerült hold! A tükör felviláglik, benne ruháján, főkötőjén babráló asszonyősöm, a medálok szerelmes nagybetűi, hogy a vélük egy háztartásban tébláboló férjek úgy tartoznak hozzájuk, mint a bólés edényhez a kanál!, a konyhakő kockái is derengnek, mérleg és fajansz tartók között érik a csipkelekvár, halványsárga etűdök, rózsa hullik tört márványlapra, kedvesebb nővérem három arca meg Rozálka, mikor már menni tud, a kandúr elégedetlen képe és Vikol nagypapáék még együtt Karlsbadban vagy Poprádon, a nagy óra repedezett zománca mutatók nélkül. .. Kapucsengő. Oldalra dől egy csésze és zuhan.
