Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Jánosy István: Sylvester János (dráma)

annyira szívemből, mint ezt. Egyetlen plánuma nyomorult életemnek, hogy hazámnak veszését távozfcassaim. Ha nyo­morék, lábatlan testem mialtt karddal képtelen vagyok erre, legalább betűim­mel védjem népemet! TINÓDI Magam is ebben nyűvődöm. Mióta a török kiverte a kezemből a kar­dot és jobbomról lenysste középső ujja­mat, már csak a lantot tudom pöngetni, példákon mutatván hadakozó, bajvívó és várban szorult magyar vitézeknek az po­gány ellenségnek mi módon ellene hada­kozzanak üdvösséges, tisztességes meg­maradásukra. SYLVESTER Hallottam hírét Kegyelmed énekeinek, sokan magasztalták, akik hal­latták, de bőtökben még nem olvastam. Nyomattassa meg Kend! TINÖDI Megnyomatitatnám, csakhogy pénzem nincsen hozzá. Magam kódorgó, bujdosó szerzet vagyak, sokszor még fö­dél sincs a fejem felett éjszaka. Étkem, oltalmam semmi. Nádban, szittyósban éjszakázom, ment az sokszor nagyobb biztonságot ád, mint a lakott hajlék. SYLVESTER Hogyan tudja ezt mind el­szenvedni? TINÖDI Hajt a nagy buzgóság: menteni, ami még menthető. SYLVESTER Engem is az hajt, csak már kifulladok belé. Jóbnak sem volt annyi nyomorúsága, mint amivel engem vert meg az Űr. TINÓDI Aligha hihetem. Hiszen hozzám képest Kegyelmed valóságos nagyűr! Nádasdy uram .kegyeltje, Bécsben pro­fesszor, úgy hírlik, Ferdinand király is jó szívvel van Kegyed iránt. SYLVESTER Látszat ez, Tinódi uram, délibáb. A pőre valóság ezzel ellenkező. Feleségem megcsal, kis jószágomat elbi- tangolták hűtlen szolgák. És íme itt van életemnek legnagyobb szorgalma, ia for­dítottam Újszövetség ... Hét éve nyomat­tam meg és nem adtam el belőle ha húsz darabot. Kemény -nyakú nép -ez a miénk. Végveszedelméb-an sem -akar megtérni, Bibliát olvasni. TINÓDI Láttam belőle exemplárt Abádi mesternél. Szép munka. Ha egyszer már megérném, hogy énekeimet is kinyomat- ták légyen ... SYLVESTER Beajánlom Kelimedet Ná­dasdy nagyságos uramnál. Talán ő -ad rá pénzt. TINÓDI Pénzt könyvre, amikor várak építésére sem futja, s -ezért veszi be egy­más után a török?! Nem remélek hozzá. Tudja, hogy van ez a mi mesterségünk­kel. Amikor minden omlik, a könyv eb­nek sem kell. SYLVESTER Akkor miért erőltetjük mégis? TINÓDI Una salus victis nullám sperare salutem — Ha már n-em reményiünk semmi reményt, akkor már úgyis mind­egy. Csináljuk a lehetetlent -is. SYLVESTER Lelkem (legbelső zugolyát nevezte néven T-inódi uram. Magam is így teszek, habár (tudóim: hasztalan. Mert ki ránt kardot az én szépen csi­szolt hexametereim hatására? TINÓDI Miért írja Kegyelmed latinul? SYLVESTER Dejszen írhatnám magya­rul is. Hiszen m-ag-am mutattam példáját először, milyen szépen csöndül a hexa­meter magyarul -is. Azért írtam mégis latinul, hogy értsék a nyugatiak, észhez térjenek és segítsenek! TINÓDI Azt várhatja Kelmed! Azok csak a maguk dolgában sürgölődnek. SYLVESTER És most teljesen elvette az eszüket a hitújítás. Nekünk a legrosz- szabbkor jött. TINÓDI Jól jött az nekünk. Mert ha testünket a török agyonveri is, a szel­lemünk fölébr-edatt. És -ezt a hitújítás tette. SYLVESTER Tette azt már a nagy Eraz­mus is. TINÓDI Éb-resztge-tite a tudósokat, mint Kelmed, meg a Nád-asdy-fél-e okos ura­kat, de nem a -kétkezi népet. És nekünk most a kétkezieket kell -megokosítanunk, hogy feltámadjanak a pogány ellen. Ah­hoz az urak kardja nem elég. SYLVESTER Engem erre ne tanítson, Tinódi -uram. Magam is pr-a-eceptorkod- tam Sárvárait tíz -éviiig — tanítottam, palléroztam a nép fiait. TINÓDI Igaz. Ha Melanchthon, mint mondják, praeceptor Germaniae, akikor Sylvester János: praeceptor Hungáriáé. Azért mégis le kell voksolni a hitújítás mellett. SYLVESTER Luther mellett? Ugyan?! TINÓDI Luther mellett. Mert ő tanította 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom