Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 5. szám - Jerzy Snopek: Pilinszky (tanulmány) (Gedeon Márta fordítása)
Egyik kritikusa Pilinszky költészetének vallásos jellegéből írva, elgondolkodott azon, hogy vajon Istenben hívő, vagy Isten-kereső költészet-e az övé. Azon is töprengtek már, hogy Pilinszky katolikus költő-e, bár ő maga úgy nyilatkozott az egyik interjúban, hogy egyszerűen költő és katolikus. Pilinszky számára a kereszténység az inspiráció legközelebbi körét, értékek forrását, képek, motívumok és szimbólumok kincsestárát jelentette. De nemcsak ezeket. A legmélyebb felismerések és személyes élmények forrása is volt. Rövid kis vázlataiban, amelyeket éveken keresztül olvashattunk az Új Ember, néha pedig a Vigilia hasábjain, elragadtatással beszél a Bibliáról. Ez volt számára a „könyvek könyve”, az igazság és szépség forrása. Elgondolkodtató, hogy őszinte, lelkes rajongását még az sem tudta megingatni, hogy már annyian próbálták kimutatni, hogy a Biblia is csupán egy a sok könyv közül, és éppúgy, mint a többiben, ebben is vannak hibák, pontatlanságok, ellentmondások. Régebben olyan szabadgondolkodók, mint Spinoza, Simon, Reimarus, próbálkoztak ennek bizonyításával, századunkban pedig többek között Bultmann és Robinson teológiai kutatásai támasztják alá a fentieket. És mégis — Pilinszky számára a Biblia isteni mű. A Szentírás iránti elragadtatásában századunk számos más entellektüelje és művésze osztozik vele. Említsünk meg egyek közülük, aki bizonyos szempontból közel áll Pilinszkyhez, bár sok minden van, ami miatt nagyon is távolinak tűnik. Paul Claudelről van szó, a „liturgia költőjéről” — ahogyan Rónay nevezte őt —, A Szentírás megszeretése című könyv szerzőjéről. Tudnunk kell, hogy a Bibliával szembeni fenntartásokkal teljesen tisztában volt Pilinszky. Egyszer, amikor az egyik lapban megjelent a Ki volt Jézus Krisztus? című cikk, az Introitus szerzője tollat ragadott, és az Evangélium védelmére keilt. Rámutatott arra, hogy ez a mű elsősorban szakrális, vallásos írás, s bár találhatunk benne költészetet, etikát, mélylélektani, ill. történelmi elemeket, az Evangélium lényegét csak vallásos lelkülettel ragadhatjuk meg, mert elsődleges célja a vallási igazságok kifejezése és továbbadása. Másutt arra a kérdésre próbál válaszolni, hogy hogyan olvassuk a Szentírást: „Ügy, ahogy a csillagos égboltot nézem, egy fa koronáját, vagy a tenger szívverését” — írja. „Nem értelmezve, hanem szemlélődve. Szemlélődő szerzetes módjára csak így tudom a csodálatosan gazdag és összetett mondatokat valóban befogadni és »megérteni«”. A Biblia volt az egyetlen könyv, amely végigkísérte Pilinszky egész tudatos életét. Állandóan visszatért hozzá, mindig benne találta meg a lélek táplálékát. Egyik kis esszéjében az Introitus szerzője Szent Máté Evangéliumából idéz: „Bizony mondom nektek, hogy nehéz a gazdagnak bejutnia a mennyek országába.”, majd megállapítva, hogy a Szentírásnak egyetlen oldala is kimeríthetetlenül gazdag, hozzáteszi: „Valóban isteni könyv! Minden emberi mű milyen hosszadalmas, mennyire kikerekített az Evangélium mellett! Csak isteni sugallat bízhatott ekkora »remekművet« oly esendő toliforgatóra, amilyen Máté evangélista lehetett. Mert ezek a szavak akár porba írva is megmaradtak volna.” Mi jellemzi Pilinszky nek a műveiben megnyilvánuló vallásosságát? A Kihűlt világ szerzőjének első versesköteteiben a szigorú, ószövetségi Isten, a vízözönt és tűzvészt küldő Isten, Jób, Káin és Ábel Istene uralkodik. A már idézett részletekből megismerhettük arcvonásait. Teljes reménytelenség, a bűnös világ megváltását nem remélő hangulat és az Istentől való elhagyatdttság érzése hatja át a Téli ég alatt című verset, amelyben a „bibliai szörnyek” az ember határtalan félelmének a kifejezői. (Az Ószövetségre utal az egyik legszebb verse: az Apokrif is.) Az Ószövetség hangulatát idézi a Te győzz le című vers tékozló fiújának evangéliumi alakja is. Pilinszky egyik legélőbb és legkedvesebb szimbóluma a tékozló fiú. Szerepe volt ebben Rembrandt festményének is; ettől a remekműtől a költő teljesen el volt ragadtatva. A tékozló fiú motívuma többször is megjelenik műveiben, mind verseiben, mind prózai írásaiban. 461
