Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Jánosy István: Sylvester János (dráma)

vétségét csak hurcoljuk ide-oda. Ameny- nyi fuvarköltséget mán* kifizettünk. SYLVESTER Hát már te lis...? Neked s csak ennyit jelent az én nyomorúságos törette tésem? VIOLA Csak emészted magadat és nem látom célját. SYLVESTER Majd meglátod, ha Isten meglátogat. Körülveszik a házadat a tö­rök lovasok. Leugrálnak a ilórul; engem mint Krisztust odaszögeznek az ajtóra, téged ágynak döntenek, a gyerekek meg sikítoznak. Utána meg elszakítják a gye­rekeidet tőled, elhajtják külön. A négy­éves Violát is gyalog, gondolhatod, mi­hamar összeesik és ottmarad az úton tél­víz idején, hollónak étkük Téged meg ugyanaz a szpáhi föKittet a lovára; nem látsz többé se engem sem a sarjaidat. Ha éjszaka nap mint nap ilyesmikről álmodom, ne csodáld, ha nem lelkesedem dalaid sikeréért. VIOLA Szomorú, hogy te az életből csak a feketét látod. A fényt, az örömet soha. Pedig, ha te kísérnél, úgy mint Krak­kóban, és te is átélnéd, hogyan tombol a tömeg érted ... SYLVESTER Biztos jó volna, de ... VIOLA Ha elővennéd a lantodat, érted biztos ugyanúgy lelkendeznének, mint értem, vagy még jobban ... SYLVESTER Csak én niem lelkesedem. Hiábavalóságnak tartom. VIOLA Menthetetlen vagy. Az élet olyan ritkán ád örömet, szépet, jót, s te még azt is ürömméteszed, amit ád, ahelyett, hogy örülnél neki. Hogyan lehet ilyen férfit szeretni?! SYLVESTER Hát ne szeress! VIOLA Ezt komolyan mondtad? SYLVESTER Komolyam. VIOLA Rajtad már az Isten sem segít, nemhogy én! SYLVESTER Lehet. VIOLA Pedig én csak azt szerettem volna, hogy egy kicsit örülj valaminek. Hogy egyszer már örülj nekem is. BÉCS — DALEST A KIRÁLYI UDVAR­BAN VIOLA (egymás után énekli a dalokat, c tömeg mégis mind újabb dalt kíván). FERDINAND KIRÁLY Ki ez a csodála­tos csalogány? BECK KANCELLÁR Nem tudja Fensé­ged? Nádasdy gróf pártfogoltjámak, Syl­vester Jánosnak a felesége. Sylvester! nemrég nevezte ki Fenséged egyete­münkre héber professzornak. FERDINAND Aki azt a török ellen buz­dító költeményt írta? KANCELLÁR Volt szerencsém Fenséged figyelmébe ajánlani. FERDINAND Érdemes írás. Nem marad szégyenben a nagy Erazmus hasonló tár­gyú műve mellett sem. KANCELLÁR Némely részleteiben felül is múlja azt. Ott például, ahol a török pusztításait, kínzásait írja le. FERDINAND Persze, Erazmustól távol estek mindezek, a magyarok a bőrükön érzik. Csak az a kár, hogy bármily szív- facsaróan írja le Sylvester a magyarok keresztre feszíttetését, az európai fejedel­mek rá se hederítenek. KANCELLÁR Mégis jó volna megkülde­ni ezt a kis írást a választófejedelmek­nek. Hátha eszükre térnek. FERDINAND Oh, azok mással vannak elfoglalva. Hogy a hitújítás pártolása vagy ellenzése ürügyén minél nagyobb hasznot húzzanak. KANCELLÁR Ezért kellett volna már rég zsinatot hívni össze és erőnek erejé­vel összebékíteni a feleket. FERDINAND Csakhogy Károly császár mindmáig nem szánta rá magát. Ez a baj. A török ezalatt bényeli egész Ma­gyarországot. Hanem az érdemes Magis- terről nem feledkezünk meg. Kivált, hogy ilyen tündéri felesége van. A BÉCSI UTCÁN VIOLA (a diákhoz, aki énekét kísérte) Gloria, Gloria, Victoria! Ilyen sikert még nem látott a világ! DIÁK Azt mondják, a király Őfensége is igen lelkesedett. Magam is láttam, hogy élénken beszélgetett a kancellár úrral. VIOLA Oh, ha tudnám, hogy miről be­széltek ! DIÁK Biztos a Kegyed szépségéről. VIOLA Na, na! Azért ne hízelegjél. DIÁK Én csak az igazat mondtam. Azaz még az igazság felét sem. 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom