Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 5. szám - Szörényi László: Bronzvendég a katedrálisban (esszé)

aki — mint Wolfgang Kessler megállapítja — a katolikus restaurációnak volt harcosa, sokkal szerényebb szellemi képességekkel. A liberális eszmék képviselőit sorra eltávolította a joghatósága alatti intézményekből. Viszont nagylelkűen épített templomokat, árvaházakat, szegényházakat, kolostorokat, támogatta szegény ifjak tanulmányait — s jótékony alapítványainak használatából nem zárt ki senkit sem nemzetiségi vagy felekezeti alapon. A pesti Ipartanoda — a Műegyetem elődje — alapításához is nagyösszegű alapítvánnyal járult hozzá. Zágráb szépítésén is fáradozott, nagy nyilvános parkot építtetett és székesegyházát is renováltatta, valamint új főoltárral, színes üvegablakokkal és csillárokkal ékesítette. A horvát nemzeti mozgalom konzervatív szárnyát támogatta a forradalom és szabadságharc idején is, ezért Kossuth egy 1849-es rendeletében hazaárulónak nyilvánította és magyarországi birtokait elkobozta. Ferenc József viszont a Szent István-rend nagykeresztjével tüntette ki.

A zágrábi püspökségnek nagyon régi törekvése volt a rangemelés, illetve a szabadulás a kalocsai érsekségnek való alárendeltségből. A Margalits Ede által regisztrált horvát levéltári kutatások szerint 1227-ig, vagy 1244-ig nyomozhalók vissza ezek a szándékok. Vagy magát Zágrábot akarták érsekséggé alakítani, vagy a spalatói érsek alá rendelni. Sebastijan Glavinic zengg-modrusi püspök a XVII. században ugyancsak a spalatói függést akarta elérni a maga egyházmegyéje számára. (Glavinic egyébként — egy császári küldöttség tolmácsaként — járt Oroszországban és először vizsgálta a helyszínen, van-e nyelvrokonság a magyarok és Juharia lakói, vagyis a vogulok között). Ez a törekvés azonban csak a reformkorban egyértelműsö- dött: 1845-től, amikor a zágrábi tartománygyűlés követelte, hogy alakuljon meg a horvát-szlavón metropolia, mint a magyar egyházkormányzattól független egyháztartomány. Ehhez a követeléshez — valóban Jelacic befolyására — csak 1850-ben kapták meg a császári, majd a pápai hozzájárulást. 1853-tól Haulik az első zágrábi érsek. 1856-ban pedig — szintén Ferenc József jelölése alapján — a pápa bíborosi rangra emelte. Ügynevezett korona-bíboros lett; vagyis pápaválasztás esetén uralkodója szavazatát képviselte volna. Mint első horvát bíboros, 1869-ben halt meg Zágrábban.

Híres szónok volt. Összegyűjtött latin és horvát beszédeit, valamint körleveleit hét kötetbe gyűjtve adta ki Bécsben és Zágrábban, 1850 és 1868 között. Sajátos Hun- garo-Croata tudatára éles fényt vetnek népnyelvű beszédei közül azok, amelyeket a magyar szent királyokról — egyúttal Horvátország védőszentjeiről — tartott. A Magyarországhoz való viszony kérdésében nevezetes az a latin beszéde, amellyel a sorsdöntő 1847-es országgyűlés előestéjén, október 10-én a horvát tartománygyűlést megnyitotta. Előbb kárhoztatta azokat az ellenzéki törekvéseket, amelyek Horvátország és Szlavónia municipális jogkörébe akartak avatkozni és többek között a magyar hivatalos nyelvet erőltették. Majd így folytatta (Ponori Thewrewk József egykorú magyar fordításában idézem): „Előttem ugyan ezen társországok, és jelesen az azokat képviselő rendek közszelleme sokkal ismeretesb, hogysem érzelmöket akár fölfogni, akár kevés igékbe foglalva kifejezni merném. Én azt hiszem és tartózkodás nélkül állítom, hogy ezen országok őszinte óhajtása magyarországgali egyesülésöket fönntartani, sőt hitten hiszik, hogy saját jólétök nagyrészint épen ezen egyesülésben rejlik, és a’ magyarországtóli elszakadás eszméjéről soha, de soha nem álmodoztak, és pedig annál kevésbé, minél szerencsésebb napokat éltek le a’ legújabb időkig a’ magyar alkotmány paizsa alatt, és minél édesb a’ magyarokkali barátságos kapcsolatban töltött múlt századokra emlékezés, ’s végre minél biztosb kezességet nyújt a’ saját tűzhelyeik s’ oltáraikért, meg a’ közös haza javáért kölcsönösen öntött vérök. Ezért a’ némellyektől elhíresztelt elválási irány vádja a’ koholmányok- és rágalmakhoz számítandó. Érzik továbbá ezen országok polgárai, hogy Magyarországot, mint kiterjedés meg népességre nézve sokkal nagyobbat, a’ törvényhozás terén is nagyobb részesülés illeti, és soha nem engedék magukat az őrültségtől annyira elragadtatni, hogy Magyarország alkotmányos és nemzeti kifejlődésének bármelly akadályokat akartak volna útjába görditni. Minthogy azonban nekik Magyarországgal közös törvényeik- és intézkedéseiken kívül saját, és szinte (szintén, Sz. L.) számtalan törvé443