Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 5. szám - Konrád György: Borongások (Esernyős úr, tartsd magad!) (regényrészlet)

KONRÁD GYÖRGY Borongások* ESERNYÖS ÚR, TARTSD MAGAD! Odakint viharos a szél, zörög a redőny, kattanások a gázkályhában. Közeledik a tél, rosszat sejtek, behúzódtam a regresszió gödrébe. Nem akarok semmit, hagyjanak békén, dünnyögöm. Hideg van, mit is mondhatnánk egymásnak? Korombeli ismerőseim gyakran zavarban vannak, ha találkozunk. Vagy tün­tetőén szívélyesek, vagy udvariatlan hirtelenséggel elsietnek. Nem könnyű éreznem, hogy dolgom van itt. Mintha illetlenségeket mondanék, az asztaltárs­nak becsukódik az arca. Témát váltunk. Pedig csak eleredtek a gondolataim. Megpróbáltam minél pontosabban visszaemlékezni a véleményektől megsza­badított tényekre. Hajdani barátokkal nem nagyon hívjuk egymást telefonon, aki mégis fölhív, az tudja, hogy ezt tudják. Társaságból hazamenet hosszan mosom az arcomat, menjen le róla ez a nyájas, óvatos álarc. Vigyáztam, hogy semmi éleset ne mondjak. Velem egykorúak között voltam. Mintha a nagybá­nyáimat látogattam volna meg. Hol ez nem megy, hol az nem megy. Nagy szenvedések nincsenek. Talán inkább ne akarjál semmit. Minden késve jön, öreg gyerekek, könnyezünk a hintalótól a karácsonyfa alatt Óvodáskedély, öt­venéves, hetvenéves manók gügyögése. * Tudni kell félni. Túlfélni nem kell, naprakészen tudni kell a félelem helyén­való mértékét. Ismerni kell az időjárásváltozások és a félelem összefüggéseit. Jeges szél fúj az udvarból? Húzd össze magad. Olvad a jégkirály? Kihúzhatod magad. Kerüld az ütközést, gondolkodás helyett panaszkodás. Mindenkinek megvan a panaszdala, és ha eljön a költészet órája: elénekli. Aki feljebb van, az beljebb van. Nem akarsz belebújni te is abba a nagy testbe? Megbocsátás­ra számíthatsz, felejtésre nem. * A zárka a lényegi hely, ott nincs hova bújni-dugni. Legalábbis nagyon ne­héz. Idekint annak, hogy mit lehet, mit nem, nincsen biztos határvonala, s meg­próbáljuk kerülő úton mégis elérni azt, ami egyenes úton megtagadtatott. Ha sikerül valamit elérned, kedvezményezettnek érzed magad, ha nem, akkor te hibáztál, akkor nem jártad be elég gondosan a kérelmezés állomásait. Sokan útközben elfáradnak és nem zaklatják léha kérelmeikkel az illetékeseket. Szük­ség van a kérelmek szeszélyes elutasítására, hogy a teljesítésük ajándék legyen. Mi a szabadság? Ha az ember nincs börtönben, mondta egy idős falusi ember, aki már volt börtönben. A szív szabadságharcos, de a fanyar ész azt súgja: marad. Minden nagyjából úgy, ahogy van. Felvilágosult, mérsékelt ész, enyhe * Részlet a Kerti mulatság című regényből. 385

Next

/
Oldalképek
Tartalom