Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 4. szám - Dúl Antal: Az abszolút struktúra (Reflexiók Hamvas Béla Scientia Sacrájához) (tanulmány)

A metafizikai hagyomány alapja a kinyilatkoztatás. A kinyilatkoztatás azonban nem közöl mást, mint aminek az ember születése pillanatától eleve tudatában van: származása isteni eredetéről, és arról, hogy létének célja az Isten és ember között megbomlott egység helyreállítása. Ez az amit az ember tud és mégsem tud. Mindenkiben kitörölhetetlen emlék él az egyetemes rendről, de ez a tudás mindannyiunkban más-más mértékben feltárt és aktuális. Éberségünk (metafizikai érzékenységünk) foka különböző. „Az őskori hagyomány nem azt tanítja, amit soha senki nem hallott, ami teljesen új, sajátos és különös, s éppen ezért megtanulásához hosz- szú időre és erőfeszítésre van szükség. A hagyomány gondolatai abszolút és örök gondolatok, amelyeket az ember és minden ember közvetlenül tud és ért, és amelyekre mindenki ráismer”. A kinyilatkoztatás a világ teremtésével, azaz „a lét kinyílásával együtt keletkezett az idők legelején”, és a „lélek magában hordja természete szerint, mindössze fiel keil ébredni irá”. (Scientia Sacra I.) Ez az a felébredés, amit Platón anamnézisnek, visszaemlékezésnek nevez. Az emlék elhomályosodásának okát minden nép hagyománya az „idők legelején bekövetkezett kozmikus katasztrófa” (Baader) leírásával indokolja. A paradicsomi állapot, azaz „Isten közelségének elvesztése óta a spirituális távolság az isteni eredettől minden embernél más és más. Innen a tradicionális alakzatok különböző foka, értelmezése, alkalmazása, innen az exoterikus és ezoterikus szempont”. (Leo Schaya).

A természetfeletti megismerés két aspektusát görög (Püthagorasz iskolájából származó) kifejezéssel exotériának és exotériának nevezik. A megnevezés az „éberség” intenzitásának két fokozatát különíti el. Az ezotéria szószerint bent-lélet, az exotériá kívül-létet jelent. A vallás megismerése exoterikus, mivel a természet- feletti és a természeti létezés kettősségét és párhuzamosságát vallja. Az ezotéria ezt a dualizmust (amire az ember természete szerint eredendően hajlik) legyőzni, számára Isten abszolút értelemben: Egy. A vallás helyzete paradox. Bár minden vallás legmélyén ezoterikus tudás él, amelyből a vallás szüntelen inspirációt kap a természetfeletti és természeti létezés egyesítésére, e két világ közötti ellentétet azonban sem az evilági életben, sem a túlvilági üdvben nem tudja maradéktalanul feloldani. „A vallások gyökere — írja Hamvas Béla — az egyetemes hagyományban van, de... a sok vallás úgy aránylik az egyetlen ősimetafizikához, miint a kép a lényeghez, mint a jelkép értelméhez, mint a számsor számai az egyhez.” „A vallások az egyetlen metafizika alkalmazásai, de soha a metafizikai kinyilatkoztatást teljes egészében egybe nem fogják”. Ezotéria úgy viszonyul az exotériához, mint a kocsikerék tengelye a pereméhez. (E hasonlat mind a hindu, mind a taoista, mind az iszlám hagyományban megtalálható). A kerék pereme forog, a tengely mozdulatlan.

Az ezotéria legrövidebb megfogalmazása: minden egy. Negatív formában: nem kettő, nem más. Ez az, amit Hérakleitosz úgy mond: hen panta einai — minden egy, vagy: hen kai pan — egy minden. Ez Püthagorasz monasza és a hindu tat (az) vagy az advaita (nem kettő). Ez a héberek Ehad ja vagy Aíe/je és a mohammedán Tawhid (unió). Ez az, amit Csuang-ee úgy fogalmaz: „Mindent a maga leredeti osztatlan egységében látni, az igazi értetem ez”. Az evangéliumban pedig Jézus azt mondja: „Legyenek ők mindnyájan egy, mint Te Atyám bennem és én tebenned, úgy, hogy ők is egy legyenek bennünk ... Én átadtam nekik a dicsőséget, melyet nekem adtál, hogy egy legyenek, amint mi egy vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy így tökéletesen egy legyenek” (Jn. 17: 21—23.). *

*

A hagyományt (scientia sacra) azonban nemcsak a vallástól, hanem a tudománytól is (scientia profana), és a filozófiától is (sapientia profana) gondosan el kell különíteni. Az ókorban, a nagy metafizikák születése idején erre a megkülönböztetésre még nem volt szükség, mivel sem a vallásbölcselet, sem a tudományos vizsgálódás, sem a filozófia a hagyománytól nem szakadt el. Keleten még ma sem beszélhetünk külön filozófiáról és külön teológiáról. Európában a szétválás a Plaitónt követő idők364