Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 4. szám - Varga Imre: Ember, szabadság, harc (esszé)

az út nem hagyománytalan, sőt: mesterek vezetnek rajta. Mert nehéz út, a teljesség útja. „Minden, amit néven lehet nevezni, dualizmushoz vezet, s a buddhizmus nem dualisztikus: a csan (vagyis a zen) célja az, hogy hatalmait szerezzen az igazság e nem dualitása fölött”. A hellyes tudást viszont „úgy érhetjük el, ha ön természetünkkel tisztába kerülünk.” S ennek az útja az egó, a „kis én” megismerésén és lerombolásán át vezet, az önzés megszüntetésén, hogy a minden emberben közös Én működjön bennünk. S ennek útjából el kell távolítani a testi, lelki és tudati akadályokat. A zenben „az ember teljességének megismerése az elsődleges, s nem a dolgok teljességének a tudása.” Azért ez az elsődleges, mert az emberi teljesség ismerete maga után vonja a dolgok teljességének ismeretét is. Megfordítva azonban nincs így. A külsődleges tudás útja, hogy az ember elveszik a rész-ismeretekben, töredékekben s egyre távolabb kerül belső teljességétől. Elidegenedik.

Az igazság nyilván nem létezhet kettősségekben: bent a magamé, kint a világban pedig mások igazsága. S ezt csak az önzés fölszámolásával, a minden pillanatban való kozmikus átjártsággal lehet megvalósítani. Az embertől, a lényeges világtól, a szellemitől való eltávolodás megszüntetésével, a lényegibe fenség m egak ad ályozá - sával. S a hagyományok erre vonatkozó tanításait még nemigen merítettük ki. Van tehát tanulnivalónk a taoizmustól, zen-buddhizmustól, a keresztény misztikától, jógától, törzsi rítusoktól is. S nem a nézetek miatt, hanem az élet teljessége érdekében.

360