Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - Jánosy István: Sylvester János (dráma)
Nincs ráérő időm zsinatolni .akárkivel. (bemegy a házba) SYLVESTER Még most sem ocsúdom? Mi ez? Boszorkány-rontás? Ördög kísértése? Lidérces álom? (elindul. Megáll a szélső kunyhó előtt) Valaki, akárki, nyisson nekem ajtót! FIATALASSZONY (Jön ki szörnyűséges rongyokban. De még így is igen jóalakú, magas, széparcú, széles pofacsontjai fölött szélesen álló kék szemű, piszeorrú, magas homlokú. Szépsége mintegy el van felhőzve csontváz-soványságával, nyomorúságos rongyaival.) Ki háborgat? SYLVESTER Én vagyok Slyvester János. Itt lakik a feleségem? SYLVESTERNÉ, VIOLA (mintha csak most ocsúdnék): János! SYLVESTER Viola! (kétségbeesve kiált fel) Mi lett belőled? VIOLA (kétségbeesett szemrehányással) Miért hagytál itt magamra ilyen vadállatok között?! Hogy tehetted ezt?! Világgá űztek egyszál ruhában. SYLVESTER Kicsoda? Boldizsár atyafi? VIOLA Az. Meg a többi. Fondorlatosán eljártak a presbiternél, meg annak esperesénél, mondván: te gyalázatos lutheri eretnekségbe estél és emiatt engem űzzenek ki a házadból, földedből, még a községből is. SYLVESTER Eretnekségbe estem? Honnan tudja? VIOLA Hogyhát azért mentél Wi'cten- bergbe magához az Ördöghöz, ahhoz a Lutherhez. És mivel az eretnekség felől az Egyház ítél, a házra rátörtek a presbiterek az aiabárdosokkal. János, hogy hagyhattál el engem így magamra, idegen országban, gonosz emberek közepeit?! SYLVESTER Ezt ne nekem ródd föl. Én nem vétkeztem. Saját házamban hagytalak itt jólétben, szolgákkal, pénzzel, VIOLA Ismerhetted volna a fajtádat: miben orozkodnak. SYLVESTER Semmi jelét nem mutatták. Emlékszel, mikor Krakkóból hazatértünk, milyen nyájasan fogadtak és iktattak be örökségembe. VIOLA Nézz rám, mivé tettek! Mi vagyok? Rút csontvázzá aszódtam. Ha még késlekedtél volna, a tavaszt már nem értem volna meg. Ha ez a jólelkű bolond nő nem fogadott volna be.. . SYLVESTER Koldultál? VIOLA Lehet ma koldulásból élni, mikor olyan istentelenekké váltak az emberek ? Csak a miás vesztén örülnek ... SYLVESTER (Sokáig hallgat) És te megcsaltál engem? VIOLA Nézz rám! Kellek-e én így valakinek? SYLVESTER De megcsaltál. VIOLA Amikor már négy napja nem ettem. Bocsáss meg érte! SYLVESTER (Vésztjóslóan hallgat). VIOLA Nem bocsátasz meg? SYLVESTER (Hosszan hallgat) VIOLA Eltaszítasz? Magamra hagysz itt, idegein országban? Istenem, mi lesz velem?! SYLVESTER (látszik, hogy küszködik magában) Amit érzek, azt nincs, ami csillapítja, (hangosan) Miért tetted velem ezt a csúfságot, te szerencsétlen?! VIOLA (csöndesen) Van nálad élelem? SYLVESTER Éppen nincs. Ügy látszik, nagyon éhes lehetsz. Gyere! VIOLA Mit akarsz? SYLVESTER Tisztálkodjál meg. Addig én hozok élelmet, ruhát, mert így nem léphetsz az emberek elé. (magának) Luther, Melanchthon, fejedelmek asztaltársai!... Ha ti ezt látnátok! (Elmegy). VIOLA (magára maradva mosakodik. Majdnem csupaszon még szánalmasabb látvány. A tagjait simogatja, mintha azt vizsgálná, maradt-e rajta hús) Eltaszít? Kellek-e még neki? SYLVESTER (Visszatér, ruhanemű és élelem van nála): VIOLA (úgy ahogy van, öltözetlenül az étel után kap, mohón fal, mint egy kis állat) SYLVESTER (Fölmutatja a ruhát) VIOLA (Sírni kezd) Régein volt ilyen szép ruhám! SYLVESTER Na 'látod! Most már ne sírj! VIOLA Most már várjuk meg a bolond Márit is. Hadd lakjék jól ő is. SYLVESTER (az ételre mutat) Itthagyjuk ezt neki mind. Meg pénzt is. VIOLA Hova megyünk? SYLVESTER Boldizsárhoz. A szeme közé nézek. VIOLA Hasztalan. SYLVESTER Miért? VIOLA Megkeményíté magát. Nem fog megszánni. Engem sem szánt meg. SYLVESTER Nem szánalmat akarok. A 24
