Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Ágh István: Gyertyagyújtó (regényrészlet)
kóczi Mihály és Németh Lajos vallomásai bebizonyították, hogy ifj. Savanyó József a podári pusztán Horváth Nárai János és még két ismeretlen társával együtt jelentek meg és Kis Gyökeres György által a puszta közelében fekvő agáczásban étellel és itallal láttattak el, nevezettek vallomása szerint éjfél tájban ifjú Savanyó József a két ismeretlen társát magától és pusztáról elbocsájtá, mire ezek, kiknél fegyver nem volt, távoztak; ifj. Savanyó József és Horváth Nárai János még egy ideig bo- rozgattak és azután hajnal felé azon erdőbe távoztak, melyből azon rablók kik Pla- hovits Márton tyukászt kirabolták, jöttek ki.” SZERGÉNY, 1883. október 23. „Ifj. Savanyó József vádlott beismerte, hogy 1883. évi október havában a lába ki- ficzamodván, ennek gyógyítása végett a Szergény községhez tartozó lovasi majorba ment, hol lábát Fodor Mihály lakásán helyre tették, mintegy három estve és éjjelente tartózkodott ezen majorban... a harmadik estve, október 23.án ifj. Savanyó József a majorba jővén Fodor Mihály juhász lakásán borozgattak és beszélgettek, eközben történt, hogy a juhászok ifj. Savanyó Józsefnek a fegyverzetét nézegették és a 10. lövetű revolver kezelési módját akarták megismerni... a tarisznyájából elővett töltényt mutogató, azután kiszedett a revolverből 9. töltényt és azokat szintén az asztalra rakva, visszaolvasta — miután az asztalon tíz töltényt olvasott meg, azt hitte, hogy a revolverben nincs több töltés, holott egy töltés mégis maradott, mert az asztalon lévő töltények közül egyet már korábban a tarisznyájából vett elő, — ifj. Savanyó József a pisztoly kezelésmódját úgy mutogatta, hogy annak csövét az asztal körül állott juhászokra tartva, egymásután meghúzva a pisztoly billentyűjét, a kakast lecsettentette, midőn ezt negyedízben próbálta a pisztolyban maradt töltény elsült és abból kilőtt golyó az asztal előtt állott Rúzsa János 15 éves juhászbojtár homlokába fúródott, ki annak következtében rögtön összerogyott és nemsokára meghalt.” BALATONSZÖLLÖS, 1883. november 21. „Ifj. Savanyó József, Sípos (Szabó) István juhászt lakásán keresték fel és oda hivatván Entz Józsefet is, egész másnap reggelig együtt beszélgettek, reggel pedig kimenvén a pécseli erdőre, miután Németh (Dozoga) István és Entz József vádlottak elégséges eledelt és bort szállítottak az erdőre ott egész nap együtt tanyáztak és elhatározták, hogy este Balaton Kis Szőllősre mennek, és ott Fábián József református lelkészt, — ki pénzes ember hírében állott ki fogják rabolni, — ifj Savanyó József bíztatására Németh (Dozoga) István és Entz József vádlottak azszintén reá állottak a rablásra főképpen azért, mert ifj. Savanyó József azt mondá nekik, hogy a rablásnál csak mint felvigyázók fognak szerepelni, — nap közben Grobta Dávid péczeli zsidó korcsmáros, miután Németh (Dozoga) Istvántól és Entz Józseftől megtudva, hogy Savanyó Józsi társaival együtt az erdőn tanyáz, csupa kíváncsiságból kiment az erdőre és Savanyó Józsit úgy társait egy üveg borral és szivarokkal megvendégelte, és egyideig velük beszélgetvén az erdőből eltávozott, este ifjú Savanyó József a szándékolt rablás végrehajtására elindult társaival, kik Entz József kivételével — kinél csak bot volt, — felfegyverkezve voltak, — Balaton Kis Szöl- lősre érve ifj. Savanyó József, Kecskés József, Sípos (Szabó) István és Horváth Nárai János előmenve behatoltak Fábián József református lelkész udvarára, Entz József és Németh (Dozoga) István a lelkész házának közelségében meghúzták magukat, a szándékolt rablás azonban nem sikerült, mert amint Tóth Rozália a lelkész cselédje az udvaron megpillantá a rablókat, gyanakodni kezdett, midőn ezek egyike a tisztelendő úr felől tudakozódott, sejtve, hogy rablókkal van dolga, gyorsan becsapta a rablók előtt a folyosó ajtaját, és ezzel megakadályozá a rablóknak a házba jut- hatását, miután a rablók jelenléte alatt a kutyák erősen ugattak, a rablók azon félelemből, nehogy a cselédség által elfogattassanak, gyorsan visszavonultak az udvarról és távozni készültek, ezen elhatározásukat főleg azon körülmény is előidézte, 335
