Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Határ Győző: Medvedorombolás (prózavers)
POROSZLÓ Mutasd! Mutasd! Hogyan veted azt a keresztet az istállóját! Vess magadra egyet — szektás Két-ujjal! Két-ujjal! Dvumjá páljcámi-iií! (az eljövendő kínokba beleájuló gyönyörűséggel keresztet vet) POROSZLÓ úgy? Két-ujjal?! (Durr! Belevágja lándzsáját. Hasbaszúrta. Vasa az áldozat hasát át-meg-átjárja. Megcsuklik, de nem rogy össze; hanem átszellemült ringással vonul Szibéria felé, mialatt „helyet csinál” a lándzsarúdon a következő felszúrandó- nak s ezenközben anélkül hogy észrevenné, fején kivirágzik, mártírkoronája) AVVAKUM PROTOPÓPA (térdencsúszva közelít a trónhoz és ríva, kéztördelve kérleli a cárt) Alekszej Mihajlovics! Atyuska! Engedd szabadjára bá- ránykáidat, hiszen csak két-ujjal keresztvetők! De magad is: megtérjél hozzánk mihamar; mert ha nem látod be a két-ujjal vetett Kereszt üdvözítő nagy igazságát, bizony hogy átok alá vetlek, mely undokságos tályogokkal teli testeden és szeméremtagodon, holott varangyok ülnek, nem is kell kimondjam, és megfogan!----------A cár a szeme közé köp — elverjétek nekem innen az én trónomtól ezt a máglyáravalót! — ordibálja, de pulykamérgében alig tudja abbahagyni a pöködést. A protopópa hátratántorodik és beáll a láncok közé — a sorba száz rőf hosszú lándzsákkal mennek neki a tömegnek; minden lándzsa hangosan döfő; minden mártír egyet pukkan és tovább énekel: úgy menetelnek ezerszám, lándzsákon úszva, lándzsarúdra feltűzve. Halálos sebük hagymázában még váltig reménykednek, hogy megérik a reggelt és meglátják Nagyszibéria barátságtalan hátságát, ahol nagyokat kurválkod- va, sokat koplalva és testük verejtékével robotolva tengődnek majd, de békén hagyja őket Alekszej Mihajlovics Atyuska, a cár és vethetik a keresztet kedvükre — „dvumjá páljcámi’... Sejteni sem sejtik, hogy a halmok túlfelén várják őket a máglyák, hol a máglyások más poroszlók, más pribékek — ők nem fraternizálnak és az irgalmat hírből sem ismerik — no ha ezt akartátok, majd itt jól elbánnak veletek! Nesztek, szakadá- rok, raszkolnyikovok! Nesztek, Lélek Harcosai, pópaelkergetők, bezpopov- scsinok! Nesztek, ikonra baltával támadók, ikon-égető ikonoborcok! Nesztek, fegyvert tűzre hajigáló, katonaszökevény-rejtegető rondája — duho- borcok! A büdösséges máglyákon, saját zsírotok undokságos dögszagában fulladozva, Füst- és Fertő, nesze neked Kín és Paradicsom — Raj i Muka — most aztán bekaptátok a legyet! . . . héthatárban, száz-meg-százmérföldes láncot fogva, dárdanyélen, füzérláncon, máglyarakáson megölelkezve égj! égj! csak égdegélj, önmarcangoló Szent Oroszország Anyánk! S míg a kárörvendezés legparányibb szikrája nélkül, könnybenúszó szemet dörgölve és taknyos-nyomorultul szipákolva siratom a szektázó-máglyázó milliókat, tekintetem a két-ujjal 322
