Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 4. szám - Sajó László: (Csurom víz vagy. A zuhany), (Látom, ma is vártál vacsorára) (versek)

SAJÓ LÁSZLÓ

Csurom víz vagy. A zuhany egész éjjel csöpög magától. Csemperajz: a mozdulat, ahogyan kiléptél a kádból.

Az asztalon maradt csuporban meghagyott teád eloltja szomjamat.

Öröktől fogva erre várt.

Aludj. Itt vagyok. Ne félj.

Nem lépek be a szobába. Hallgatom, a fogkefén megpendül — szárad a nyálad.

Az örvény fészkét á lefolyóban — hajszálaidat elviszem. Kitömni időtlen idők óta kipusztult sárkánygyík-szivem.

Látom, ma is vártál vacsorára.

Az asztalon holdkőzetté száradt morzsák, s a csupor a korty teával megőrizte elmaszatolt szádat.

Elüldögélek itt e tompa csempefényben. Világnyi konyha meg-megcsendül, ahogy rakódnak porszemcsék tiszta tányérokra.

301

(Csurom víz vagy. A zuhany)

(Látom, ma is vártál vacsorára)