Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Ferencz Győző: A hármas útnál, Félállásban (versek)
FERENCZ GYŐZŐ A hármas útnál Most, hogy sorra elfogytak körülöttem, Akikkel együtt voltam már sokat, Most visszaindulok, amerre jöttem, Hogy találjak helyettük másokat. És közben, hátha, föllelem magam; De az elágazás még hátra van. Már jártam itt, csak akkor észrevétlen, Ha bármi más irány is létezett; S hogy rájöttem, már jócskán messze értem, Fordultam: hogy másik felé leszek. Így másodszor is voltam ugyanott, S ha tévedtem: hogy nem helyben vagyok. Nem megfontoltan, mégis másba kezdtem, Kerültem így magamtól távolabb. Az így tárgyiasított szívrekeszben, Gondoltam, nem fáj úgy a gondolat, Hogy nem ott vagyok, ahol lehetek: Nem csekély feszültséget ez is levezet. Ha végül is haladtam valamerre, Nem is tudom, minek s köszönjem-e; Ha kitértem, teret-időt se nyerve, Csak tétováztam, merre, szökjem-e. Vettem magamra inkább terheket, Azzal is múltak hétszámra hetek. Állt akkor három helyen három asztal; Csúsztattam egymásra három időt, És mértem össze lapjukon arasszal, Számítva, melyik térfogata több. Hol én történtem, belül tágasabb; Minden más darabjaira hasadt. Így lettem számomra elérhetetlen; Nincs példa ennél szemléletesebb. Magam magamon kívülre helyeztem, Szemem kettős látástól élesebb: Mi bennem széttart, kívül összefügg Addig voltam együtt, míg ővelük. 298
