Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - Gál Ferenc: Zelei Miklós: Ágytörténetek (kritika)
GALÉRIA SOÓS TAMÁS FESTÉSZETE Soós Tamás 1985-ben az Iparművészeti Főiskolán diplomázott, ugyanakkor már a hetvenes évek végétől az új magyar festőnemzedék hazai és nemzetközi bemutatóin állandó kiállító volt. A textil szakos főiskolai hallgatót a komplex tervezői gondolkodás összefüggései mellett a modern textilművészet tradicionális műfajhatárokat áttörő kísérletei is megérintették. Közelebb került a képzőművészethez, szellemi magatartását az autonóm kifejezés egyetemes távlatai vezérelték. A nyolcvanas évek festészeti robbanása, a művésziét középpontba kerülése, az egyénivé gazdagított világélmény végtelen szabadsága őt is magával ragadta. A festőiség — az élénk színek, izgalmas faktúrák, sodró gesztusok — érzelmi telítettsége a gondolati és lelki mélyrétegek felszínre kerülésének érzéki megnyilvánulásai lettek. Soós Tamás számára a döntő kérdés az emberi lét sorsközossége az egyetemesség törvényszerű és esetleges valóságával, a természet és történelem örök mechanizmusaival. Az a sejthető, és csak kivételes pillanatokban megragadható világegység, amely .lényegileg köt össze élőt és holtat, parányit és végtelent. Ez a szellemi alapállása állandó, bármely festői kifejezést is ölt. A nyolcvanas évek elején festett gesztus-képeit — a művész vallomása szerint — transzállapothoz hasonló tudati automatizmusok formálták, utólag kontrollálhatatlan erők vonzásában. Az itt látható tájkép-sorozatának darabjai kis képek, érzelmektől és hangulatoktól indíttatott spontán természet-ki vágatok. Hol a vékony, áttetsző, szinte rokokósan lágy festékrétegek a keskeny tépett vászonsávok horizontján hullámzanak, hol a tqmött festékfelületeket a ‘kissé esetlen, amorf befoglalóformák fogják össze. Benne van ezekben a miniatűr művekben Soós Tamás monumentális festményeinek minden jellemzője. A gesztusfestészet könnyedsége, a felületkezelés nagyvonalúsága, a színhangulatok kikeresése, a gomolygó felhőképek örvényliése, a misztikus tájképek kozmikus befeléfordulása. Ugyanakkor bennük van a kis képekre jellemző személyesség, a művész önmagában való elmerülésének intimitása. Meditációs gyakorlatok, a felvillanó érzelmi és gondolati élmények lenyomatai. A természetben létező dolgok alapvető közösségének művészi teremtő átélésével az emberi élet transzcendens tartományai felé közelít. Festészetében a személyes élményanyag egyéni kifejezésével közös mitológiánk kérdéseire keresi a válaszokat. Műmelléklet I.: Tájkép, 1987.; Tájkép 1987. Műmelléklet II.: Tájkép Műmellóklet III.: Tájkép, 1987 • HELYREIGAZÍTÁS: Folyóiratunk 1989. évi 1-2-es számában Eletünk-Galéria címmel riiu- mellékletet jelentettünk meg. A tartalomjegyzékben feltüntettük, hogy a mümelléklet a Rádiusz Hungaricus Rt. támogatásával készült. E közlés nem felel meg a valóságnak, mivel egy többoldalú szponzori megállapodás keretében szerkesztőségünk ugyan aláírt egy kötelezettségvállalást, ezt azonban felügyelő-, illetve kiadószerveink nem erősítették meg, így az Életünk Galéria cimü mümelléklet sorozatunk bellven, sajat költségünkön jelent meg, jelenik meg a jövőben is. A pontatlanságért Olvasóink szíves elnézését kérjük. Gergely Mariann (SZERKESZTÖSEG) Világ-képek
