Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 3. szám - Gál Ferenc: Zelei Miklós: Ágytörténetek (kritika)

GALÉRIA SOÓS TAMÁS FESTÉSZETE Soós Tamás 1985-ben az Iparművészeti Főiskolán diplomázott, ugyanakkor már a hetvenes évek végétől az új magyar festőnemzedék hazai és nemzetközi bemutatóin állandó kiállító volt. A textil szakos főiskolai hallgatót a komplex tervezői gondol­kodás összefüggései mellett a modern textilművészet tradicionális műfajhatárokat áttörő kísérletei is megérintették. Közelebb került a képzőművészethez, szellemi magatartását az autonóm kifejezés egyetemes távlatai vezérelték. A nyolcvanas évek festészeti robbanása, a művésziét középpontba kerülése, az egyénivé gazdagított vi­lágélmény végtelen szabadsága őt is magával ragadta. A festőiség — az élénk szí­nek, izgalmas faktúrák, sodró gesztusok — érzelmi telítettsége a gondolati és lelki mélyrétegek felszínre kerülésének érzéki megnyilvánulásai lettek. Soós Tamás számára a döntő kérdés az emberi lét sorsközossége az egyetemes­ség törvényszerű és esetleges valóságával, a természet és történelem örök mechaniz­musaival. Az a sejthető, és csak kivételes pillanatokban megragadható világegység, amely .lényegileg köt össze élőt és holtat, parányit és végtelent. Ez a szellemi alap­állása állandó, bármely festői kifejezést is ölt. A nyolcvanas évek elején festett gesztus-képeit — a művész vallomása szerint — transzállapothoz hasonló tudati automatizmusok formálták, utólag kontrollálha­tatlan erők vonzásában. Az itt látható tájkép-sorozatának darabjai kis képek, érzel­mektől és hangulatoktól indíttatott spontán természet-ki vágatok. Hol a vékony, át­tetsző, szinte rokokósan lágy festékrétegek a keskeny tépett vászonsávok horizont­ján hullámzanak, hol a tqmött festékfelületeket a ‘kissé esetlen, amorf befoglaló­formák fogják össze. Benne van ezekben a miniatűr művekben Soós Tamás monu­mentális festményeinek minden jellemzője. A gesztusfestészet könnyedsége, a felü­letkezelés nagyvonalúsága, a színhangulatok kikeresése, a gomolygó felhő­képek örvényliése, a misztikus tájképek kozmikus befeléfordulása. Ugyan­akkor bennük van a kis képekre jellemző személyesség, a művész önmagában való elmerülésének intimitása. Meditációs gyakorlatok, a felvillanó érzelmi és gondolati élmények lenyomatai. A természetben létező dolgok alapvető közösségének művészi teremtő átélésével az emberi élet transzcendens tartományai felé közelít. Festészeté­ben a személyes élményanyag egyéni kifejezésével közös mitológiánk kérdéseire ke­resi a válaszokat. Műmelléklet I.: Tájkép, 1987.; Tájkép 1987. Műmelléklet II.: Tájkép Műmellóklet III.: Tájkép, 1987 • HELYREIGAZÍTÁS: Folyóiratunk 1989. évi 1-2-es számában Eletünk-Galéria címmel riiu- mellékletet jelentettünk meg. A tartalomjegyzékben feltüntettük, hogy a mümelléklet a Rá­diusz Hungaricus Rt. támogatásával készült. E közlés nem felel meg a valóságnak, mivel egy többoldalú szponzori megállapodás keretében szerkesztőségünk ugyan aláírt egy köte­lezettségvállalást, ezt azonban felügyelő-, illetve kiadószerveink nem erősítették meg, így az Életünk Galéria cimü mümelléklet sorozatunk bellven, sajat költségünkön jelent meg, jelenik meg a jövőben is. A pontatlanságért Olvasóink szíves elnézését kérjük. Gergely Mariann (SZERKESZTÖSEG) Világ-képek

Next

/
Oldalképek
Tartalom