Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - BOHUMIL HRABAL 75 ÉVES - Berkes Tamás: Furcsa emberek metafizikája (A groteszk változatai Hrabal pályáján) (tanulmány)
BERKES TAMÁS Furcsa emberek metafizikája A GROTESZK VÁLTOZATAI HRABAL PÁLYÁJÁN Van valami megnyugtató abban, hogy a mai magyar olvasó előtt nem kell bemutatni Bohumi'l Hratíait. A cseh írónak az is megadatott — hála a kitűnő fordítóknak —, ami kevés külhoni szerzővel esik meg: műveinek magyar olvasótábora, sőt magyar olvasata körvonalazódik; a befogadói élmény lassan ülepedő súlyával egy másii^ közép-európai irodalom vonatkoztatási rendszerének is részévé vált. Pedig a groteszk, a vérbő humor és a nyers szókimomdás nálunk korántsem olyan hangsúlyos tradíció, amely az irodalom meg-megszakadó folyamatosságát, erőszakos töréseit a körülmények ellenére is összekötné — így a oseh író kivételes hatását alighanem önmagunkban, illetve térségünk elmúlt húsz évének lelki történéseiben ke-* reshetjük. Nem véletlen, hogy a groteszk, amely tragikum és komikum szétválaszt- hatatlan egységére épül, a hatvanas és a korai hetvenes években térségünk meghatározó irodalmi irányzatává nőtte ki magát. S ma, amikor benne vagyunk egy újabb korszakváltás tisztító — az értéket és a talmit könyörtelenül szétválasztó — viharában, a magyarrá is lett groteszk hagyomány ösztönző, bár némileg túlhaladott példaként áll előttünk. Az írói pálya követése azonban nem ilyen egyszerű. Az életmű legendás története — amit maga Hrahail is táplál — elfedi a tényleges szakaszokat, fejlődésrajz helyett egyetlen óriási tömböt formáz. Az elemző áttekintést tovább bonyolítja, hogy Hrabal művei csehül sem a keletkezés időrendjében jelentek meg, a szerző gyakran fiókja mélyéről vesz elő kiadatlan írásokat, a régiek sokszor átdolgozva kapnak nyomdafestéket. De azt a körülményt sem szabad elhallgatni, hogy kevés középeurópai írót sújtott annyira a cenzúra, mint Hrabal látszólag teljesen politikamentes szövegeit — így csinos lista állítható össze a betiltott, bezúzott, soha meg nem jelent, nyugaton publikált, vagy éppen Prágában kiadott — ám a feliismarhetetlen- ségig összeszabdalt — műveiből. Filológus legyen hát a talpán, aki a tévedés kockázata nélkül rajzolná fel a cseh író pályájának valamennyi görbületét.1 Mai ismereteink szerint Hrabal pályáját három nagyobb egységre oszthatjuk. A háború alatt kezdődő szürrealista szakasz nehezen dokumentálható, mivel az ezt utólag bemutatni kívánó kötet is (Bimbók — Poupata, 1970) zúzdába került. A második korszak alighanem 1959-ben kezdődött volna, ám az erre az évre hirdetett elbeszéléskötete (Cérnaszálon függő pacsirta — Skrivánek na niti) szintén nem jutott el az olvasóhoz. Így a nálunk legismertebb Hrabal-kép — a groteszk kisprózák szerzője — azokból a könyvökből rajzolódik ki, amelyek 1963 és 1966 között gyors egymásutánban jelentek meg. A hetvenes évektől aztán egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Hrabal prózáját sem egyetlen tömbből faragták: a pálya harmadik szakaszában a régi szereplők mosolya elhalványul, arcuk rajzolatát tragikus visszfény redőzi. Hatvanas évek — avagy az ámítás költészete Első ténylegesen megjelent könyvének címe, a Gyöngyszem a mélyben (Perlicka na dné, 1963) szimbolikus tömörséggel utal arra az élményre, amely íróvá formálta. Az alig egy oldalnyi előszó szerint azért merült alá — sokféle foglalkozást választva — az élet mélyebb rétegeibe, hogy megélhesse a megrendítő élményt: az 273
