Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - BOHUMIL HRABAL 75 ÉVES - Grendel Lajos: A legnépszerűbb cseh író
GRENDEL LAJOS A legnépszerűbb cseh író Magyarországon kevés cseh írónak .adatott ímeg olyan népszerűség, amilyet napjainkban Bohuim.il Hrabal élvez. Hrabalnak nemcsak .lelkes (hívei vannak, hanem — túlzás nélkül állíthatjuk — olvasótábora. Könnyű lenne Hrabal népszerűségének okait keresve azt mondanunk: kitűnő író, persze hogy vásárolják és olvassák a könyveit. Ámde szűkebb pátriánkban, Közép-Európában (találhatni még néhány kitűnő regényírót és elbeszélőt, akiknek a népszerűsége mégsem vetekedhet Hrabaléval. Megkockáztatnám hát a feltevést: ha egy külföldi író népszerűvé válik valahol, olyan olvasói igényeknek tesz eleget, amelyeket a hazai irodalom valamiilyen oknál fogva nem tud kielégíteni. „Furcsa, hogy az emberek azt hiszik, hogy megágyazni az pontosan ugyanaz, mint megágyazni, hogy kezet fogni mindig ugyanaz, mint kezet fogni, és hogy kinyitni egy doboz szardíniát az annyi, .mint végtelen sokszor kinyitni egy doboz szardíniát.” Ezzel a mondattal kezdődik Julio Oortázar Titkos fegyverek című novellája, s nekem kedvem lenne folytatná a mondatot, valahogy így: furcsa az, hogy az emberek azt hiszik, regényt olvasni pontosan ugyanaz, mint regényt olvasni, s hogy regényt írni ugyanaz, mint regényt írni. Nincs két egyforma író, ahogy nincs két egyforma olvasó sem, s amikor újraolvasok egy regényt, nem egészen ugyanazt a regényt olvasom újra. Másfelől: magyar olvasó számára egy magyar író közepes színvonalú műve — egy adott pillanatban — izgatóbb és fontosabb lehet világ- irodalmi remekműveknél, annál az intimitásánál fogva, amit én társadalmi-itörtómel- mi-nemzeti „benne-létnek” neveznék. Ilyenkor az illető műnek olyan irodalom „alatti” és irodalmon kívüli szempontjaira is érzékeny a fülem, amelyeket a nem magyar olvasó nem hallhat meg. Persze egy regény (vers, dráma, elbeszélés) akkor lesz jelentős mű, ha át tud hatolni azon a határon, amelyet társadalmi-nemzeti benne- léte szab meg. Ilyenkor nem (vagy nem csupán) a téma vagy regényhelyzet különössége (esetleg egzotikuma) ragadja meg a figyelmemet, hanem sokkal inkább az író gondolkodásának, stílusának, végső soron művészi látomásának és üzenetének a különössége és eredetisége, filozófiájának újszerűsége, és kárpótolni tud azért, ami művében szükségképp nem lehet ott: az intimitás, a benne-lét közvetlenebb érintettségéért. Bohumil Hrabalnak azonban ebből a szempontból nézve is sajátos helye van nálunk. Egyrészt kétségtelen, hogy a közép-európai régió egyik legeredetibb prózaíró-újítója és stílusművésze, másrészt viszont egyfajta tágabban értelmezett magyar benne-létbe is belefér, ami azt jelenti, hogy elbeszéléseit és kisregényeit imár- már magyar műveknek (is tekinthetem, miként A tulajdonságok nélküli embert, vagy Kafka írásait — persze ha nemzetszemléletem elég tágas ehhez, és nemzeti emlékezetemből nem hullott (kű a közép-európai nemzeti kultúrák keletkezésének közös- gyökerúsége. Mély meggyőződésem, hogy a nemzeti ibenne-léten kívül — lappangva, gyakran kimondatlanul — van egy közép-európai benne-lét is, olyan történelmi és helyzeti sorsközösség, .amely átnyúl az etnikai és államhatárokon, s amelynek (közös jelrendszerét és nyelvtanát érdemes (kutatni még akkor is, (ha tudjuk, hogy nincs két egyforma író, se olvasó. Anélkül, hogy misztifikálnánk a magyar és cseh nemzeti kultúra keletkezésének közös-gyökerúségét, Hrabal műveit olvasva érdemes elidőzni a mai magyar és cseh prózairodalom szemléleti-poétikai megújulásának párhuzamainál. Ez a megújulás ugyan nem egyszerre ment végbe, de gyökerei mind a két irodalomban a hatvanas évek közepére nyúlnak vissza. A cseh prózában ez a pa266
