Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - BOHUMIL HRABAL 75 ÉVES - Varga György: Az író megszületik (kollázs)
dolgaira gondoltam már... És felvette a telefont, és egy kis idő múlva jött egy tisztviselő, és hozta azt a szemleívet, amit a kiadónak nem szabad kiadni a kezéből. Kiléptem hát a kiadó épületéből, és mentem a Národní trídán, és egy cukrászdában seiyempapí nba csomagoltattam azt a Gyöngy a mélybent, és egy maslit is köttettem rá, mint egy ajándékcsomagra ... És így mentem büszkén a Vencel téren, egyik kezemben az esernyő, a másikban a masiival átkötött Gyöngy a mélyben, így lépdeltem hát, és arról álmodoztam, milyen szép is lesz, ha majd ez a kis könyv megjelenik, és az én drágaságom itt sétál majd velem, és a könyvesboltok kirakataiban ott lesz a Gyöngy a mélyben, és milyen lakomát csapok majd, házilagzit, folyik majd a pezsgő, égnek spriccel, mintha a Forma—1-et nyerte volna meg a férjem ... És támadt egy ötletem, és befordultam a Spálená utcába, be a huliladékbegyűjtőbe, ahol négy éven át préselte a hulladéfcpapírt az uram villanykörték fényénél, és bementem az irodába, és ott volt a főnökasszony, az, aki elmarta innen a férjemet, és ott volt a személyzetis is, aki meg lelógósozta őt, mert félmunkaidős ösztöndíjat kapott az Írószövetség alapítványától... és kigoboztam a maslit, és mindegyiküknek megmutaatam azt a kék borítékot, és főleg a férjem nevét rajta... és azt mondom .. . na, most láthatják, láthatják a saját szemükkel, hogy író a férjem, még hogy nem az, maguk meg szépen kicsinálták itten ... És fogtam, és újra becsomagoltam a Gyöngy a mélybent, és megint piros maslit kötöttem rá, és fogtam az esernyőmet, és kimentem onnan, és az udvaron még egyszer visszanéztem az ablak felé, és felmutattam a kis csomagot, és láttam, hogy teljesen ledöbbenve ülnek ott, mert erre, erre aztán igazán nem számítottak... Negyed óra volt még hátra a vonatom, a bécsi gyors indulásáig, ott álltam a peronon, mikor futva megérkezett az én férjem, kezében égy cekkerrél, úgy láttam, mintha már megint részeg lett volna, de ő csak attól az ő könyvecskéjétől volt megrészegülve, attól a szemleívtől, fölsegített a kocsiba, és üvöltött. . . Na ezt jól megcsinálták! Húszezer példány... és most szedhetik szét az összes csomagot, hét szerkesztő vigyázza a könyvet, és mégis becsúszott nekik egy hiba! Na most képzeld el! Van a szövegben egy mondat... és az ezüst burkolatú NSU Sport-Marx gép kidöntötet a távírópóznát, és mindenestül eltűnt az árokban ...! És annak kéne ott lennie, hogy az ezüst burkolatú NSU Sport-Max! Most hét lány keresgéli azt a húszezer oldalt, odarak tollal egy pontot és kiretusálja... azt az, azt az ... r-t! Aztán húszasával megint csomagolhatják vissza ... üvöltött az én drágaságom és én belepirultam ... Maradj már csendben, kérlek ... És a kalauz fütyült, és a férjem fölállt, és én csak nézek, az utasoknak is kiguvad a szemük. ... Egy tele szatyor százkoronás .. És megint fütyült a kalauz, és az ón férjem kitódult a peronra, és onnan integetett azzal a oekkerrel, olyan volt, mintha spenót lett volna a szatyorban .. . és a vonat már elindult, és az én férjem ott rohant mellette, az ablakom mellett, és magyarázott... Figyelj,... adtak előleget, tízezer koronát... És mikor hazajöttem Bécsiből... az asztalon még minidig ott ragyogott az a pirosmasnis kis csomag, az a szemleív csomag, úgy, ahogy a kiadóból hazahoztam ... És a férjem odatartotta az arcát, és én megcsókoltam ... és azt mondom ... na mi van? És azt mondja az én férjem... Tegnap jelent meg a Gyöngy, és még aznap; szót is kapkodták . .. Így hát az író megszületett. Újra, hivatalosan is. Majd’ ötven éves, újra ráncos az arca, mint egy újszülötté... 1963-at írunk. (Vágta, fordította és írta: Varga György. A vágáshoz felhasznált irodalom: 247
