Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 3. szám - Géczi János: Xerox (esszé)

mélyes élményeket, és ellenáll minden hars manipulációnak; éppen az lenne benne az örök, ami az én számára az isimételhetetlen. Felemás módszer, különösen akkor, ha a végeredmény mégis csiak egy talán hosszú szemlélődésre íeltárulkoző, önmagára figyelő tenyérnyi papír. Az ezeregy levélzöldből álló lqmb'koroma egy töm- bű színné tömörödik, az emberi arc érzékeny változatossága ovális szerkezeti ábrá­vá, a táj néhány vonalban találja meg lényegét, s a kéz vagy a szárnycsapás el­mozdulása egy-egy elmosott érzéki foltban. A minden átmentőddik valami mássá, ami csak az .emberi létezésen belül valósulhat meg, az, amit épp úgy nehéz meg­határozni, mint a jó verset, a jó vers feltörhetetlen héjú üzenetét. Persze, mert számomra, miután szétrobbantották a Jelet, és a köré gyűlt tár­saságot, s egy egész évre, bár volt az másfél, már-már a versképteilenség állapotába taszítódtam, akkorra a vers és a xerox nemcsak a bennem teremtődésük folyama­tában és szándékaimban váltak azonossá, de a valóságteremtésemben is, úgy mint Kádár Kata bal'ladai sírján nevelkedett fehér márvány liliomszál a piros márvány liliomszállal. Így aztán a mai napig egy-egy xerox engem a Jel boldog idejére emlékeztet, és a visszavonhatatlan kudarcra, amelyben beigazolódott, hogy szerencsés társadalmi- gazdasági-politikaii konstellációban is megfojthatnak valami érdekes kulturális szán­dékot a kisszerű és ostoba ösztönök, legyenek azok bár munkatársiak. A Jel után készítettem első xeroxsoromat, a National Geographie médiatári példányainak akkor még csak a gép állal elrontott, selejtes, bemozdult másolataiból. De később már, később! Előre tervezett a kiválasztási szempont, s az, hogy miként kell a gép felvillanó műanyag felületén elmozdítani, szerelmesen elcsúsztatni a fo­lyóiratot, azért, hogy a megfelelő módban, s éppen amint kell, tűnjenek el a rész­letek, ugyanakkor felerősödjék minden mozdulat, vagy mindaz a korábban elmu­lasztott gesztus, ami a folyóiratképen nem völt látható. Központi problémává vált, hogy milyen úton-módon válik (tetté az idézés. S amint egyre több szerepet kapott a oitálás, .annál kevésbé montíroztam össze a kü­lönböző oldalakat, annál kevesebb idegen jelet vittem fel a .cellulóztestre. Gyorsan derült ki, hogy az idézet önmagában is jelentős hatóerővel bírhat, eniképességéből is tud művé, termékké válni, végül már csak egy-egy, számomra fontos újságoldalt mozdítottam be az .eljárásban, és megfelelő nagyságúra szabtam azt a négyzetet, amely a lehető legnagyobb poriszkópképet mutatja az én valóságomról. Elmerészkedtem, de rögtön vissza is vonultam arról a határterületről, ahol már a papírfecni nem más, mint egy dologhű másolat — nélkülem. Amikor a Végered­mény csupán valamilyen tőlem függetlenül létezőnek a modellje, s nem engem mo­dellál. Úgyhogy éppen a Játék című, meglévő folyóirat átszerveződésének dokumen­tumait másoltam át, nem kis felháborodással, mint megaláztatásunk és négermun­kánk — miért ne! — bizonyítékait. Az Élet és Irodalomban először ezek a xeroxok jelentek meg, közhíresztelve, hogy több hónapnyi munkáért — nem mintha a mun­kát idővel lehetne mérni —, Budapestre utazgatásért, szervezését és írásért, kéz­iratgondozásért és ötletért milyen elegánsan lehet csekkel fizetni, és szétverni egy bandát; hiszen már kellő szellemi eirő összejött, s a megváltoztatandó Játék gazdasági háttere is megmaradt ahhoz, hogy egy másik stáb sikeresen evezhessem be az ál­talunk kidolgozott tervekkel a magyar lapstruktúra fenséges vizeire. Persze ez is csak azt jelentette, hogy mindenfajta másolatnak, így a xeroxnak is van szerepe, értelme, és .bármilyen üzenetet rá szabad bízni. Elvégre: önmaga. Saját léte van, csak erre a létére rá kell ébreszteni, fel kell támasztani, mondanám, tetszhalottságából, holott nekem úgy tűnik, eddig még nem élt, vagy ha élt is, az az ólet nem az, ami most, általam és. itt életnek nevezhető. Igen: a xeroxban egyedül a gesztus a fontos. Minden más e gesztusban rejtő­zik. Minden más ez önálló léttel rendelkező gesztuson belül kap szerepet, vagy ha nem, az is érdekes, ha már ott van bezárva. Meg kell mondanom őszintén, bár ez a szó máris jelzi az otromba aljasságot, hogy a xeroxban — talán — egyetlen egy dolog mégsem lényeges: a teohnikalitásából következő naprakészség. Ugyanúgy, ahogy 228

Next

/
Oldalképek
Tartalom