Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - Bilecz Endre: Bibó István és a népi mozgalom politikai hagyományai (tanulmány)
GALÉRIA Tornay Endre András Tomay Endre András 1949-ben, az erdélyi Zete lakán született. Magyarországra 1976- ban települt át, s szinte azonnal állandó és sikeres szereplője lett a hazai művészeti életnek. 1983—1986-foan Darfcovits-ösztöndíjas volt, 1985-lben pedig egyszerre hódította el a Pécsi Kisplasztikái Bieninálé és a Soproni Breimbiennálé első díjait. (...) Erdélyből jött, ahol még ma sem csak emlék a népművészet, onnan, ahol a napi szociális gondok alig változtak az időben, ahol máig eleven valóság az az archaikus életforma, amely után annyi nosztalgikus sóhaj kel e hazában! Innen, hogy amikor Tornay megszólal, nem kell keresnie a szavakat, és nincs szüksége a motívumkeresők szájbarágós direfctségére. Egy nagyon egyszerű és szegény, ugyanakkor természetes és áttetszőén egyértelmű környezet emlékeit hozta magával: ezt őrizte meg pillantása, tekintete, ez határozza meg gondolkodását. Kisplasztikáit egy kiváló kritikus „szerszámszobrok”-nák nevezte. Igaza van: csupa kézreivaló, ügyes készség. Érezni rajtuk — tudom, nagy szó, amit leírni készülök, és mérhetetlenül lejáratott, mégis így igaz — a munka becsületét. Ettől, hogy a tárgy — a szerszám — szép önmagáért és ettől, hogy célszerű és jó. Itt nincsen semmi helye, semmi félig meggondolt, félig megcsinált dolog. A pontos-gondos ácsólat, -a jól kimódolt csuklótag a maga tárgyias realitásával és mégis elvont, mert egészen más dimenzióba és 'környezetbe helyezett megjelenítésével annak a közösségnek az erkölcseihez, gondolati és érzésvilágához vezet el, ahonnan Tornay Endre András érkezett. Ezek a tárgyak olyan közelségbe, olyan ambarmelegbe vezetnek, amilyenre bizony hiába vágytak a népi jelképrendszerek újrafelfedezésében fáradozó mesterek. Kovács Péter Műmelléklet I.: Figyelő Műmelléklet 11.: Menyasszony Műmelléklet III.: Álló alak
