Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - Bilecz Endre: Bibó István és a népi mozgalom politikai hagyományai (tanulmány)
nem fogadja el kizárólagos érvényű koordinátarendszerül, s egész gyakorlatában ennek az ellentétnek a meghaladására töreksízik. A magyar népi mozgalom szellemiségében, célkitűzéseiben rokona a liberális szocialista (polgári radikális, októbrista) irányzatnak, s hasonlóan közel áll hozzá a nemzetközi és hazai munkásmozgalmak demokratikus szocialista („revizionista”, „reformista”) áramlata is. A XX. században Magyarországon ebből a három alapirányzatból áll össze a magyar szellemi, társadalmi és politikai progresszió mozgalma. TÁRSADALMI VÁLSÁG — TÁRSADALOMKRITIKA (A NÉPI MOZGALOM GENEZISE A HARMINCAS ÉVEKBEN) 1. A magyar népi mozgalom a harmincas évekre kiteljesedő általános válság hatására szerveződik önálló irányzattá. Identitásának tisztázása érdekében (szükségszerűen) kritizál minden más válságértelmező ideológiát, illetve válságkezelő társadalmi mechanizmust és politikai, hatalmi formát. A fasizmusok antihumanista történelmi zsákutcáját s a tradicionális magyar történeti, nemzeti konzervativizmust egészében elutasítja, de a liberalizmus korábbi individualista értékrendjét, valamint a marxista szocializmus elméletét és korábbi gyakorlatát is, alapjaiban bírálja. A népi mozgalmon beiül is különböző kritikai irányzatok körvonalazódnak a harmincas években. A Németh László képviselte kultúrkritikai attitűd és a népi kollektivista attitűd (Veres Péter, részben Kovács Imre s Németh László) mellett már ekkor megjelenik az az európai polgárosodási koncepció (Bibó István, Kovács Imre, Illyés Gyula, Szabó Zoltán és Erdei Ferenc 1943-ig), amelyik később a népi mozgalom össznemzeti érvényű programját is megfogalmazza. 2. A népi mozgalom tagjai a hagyományos (párt)politizálást elutasítják, mivel az akkori magyar politikai küzdőtér konzervatív, illetve liberális pólusának koncepcióit egyaránt elvetik, és az álparlamentális konzervatív tekintélyuralmi rendszer politikai életébe nem kívánnak beleilleszkedni. Üj társadalompolitikát követelnek: a hatalom (politikai rendszer), a kulturális nyilvánosság és a társadalom viszonyát kívánják átértelmezni s átrendezni. Társadalompolitikai koncepciójuk alapeleme a földreform s ezzel a polgári fejlődés megvalósítása, illetve a demokratikus társadalmi, irodalmi, kulturális nyilvánosság megteremtése. Mozgalmukat ilyen értelemben „harmadik oídaí”-nak tartják, (vagyis új, demokratikus társadalmi nyilvánosságnak), és nem hatalmi-politikai értelemben vett „harmadik út”-nak a konzervatív és liberális politikai irányzatok között, s nem „harmadik viiág”-nak a nemzetközi életben létező kapitalista és kommunista társadalmi-gazdasági berendezkedések mellett. A népi mozgalom ezért választja szükségszerűen a hivatalos politizálás helyett a nemzeti és az erkölcsi alternatívát a konzervatív nemzeti társadalom uralkodó osztálya, vagy a liberális polgárság helyett a népet, a parasztságot. A népiek számára fontos gyakorlati politikai megoldás 1937—1938-ban a Márciusi Front antifasiszta, demokratikus társadalmi mozgalmat szervező kísérlete, valamint 1939-ben a Nemzeti Parasztpárt formálás megalakítása. Eközben válik a népi mozgalom társadalmivá, résztvevőinek többsége pedig gyakorlatilag elköteleződik a magyar progresszió közös ügye mellett. 176
