Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Varga Zoltán: A demokrácia néhány kérdése Vas megyében a felszabadulást követő időszakban I. (tanulmány)

a munkáspárti tagok — főleg iaz MKP-tagok aránya. 1946. márciusától a megye főispánja mellett kommunista pár.ti tag a vármegye főjegyzője, aljegyzője, a megye árvaszéki elnöke, Szombathely és Kőszeg polgármestere és több járási főjegyző.

1946 ínyarától az MKP központi vezetőségének utasítására nagy erőket mozgósítanak a párt közigazgatási pozícióinak további erősítésére.

Az MKP eredményes törekvése a közigazgatási funkciók megszerzéséért, abból a hangoztatott koncepcióból indult ki, hogy a munkások és parasztok gyermekeit arányszámuknak megfelelően helyezzék el a közigazgatásban.

Itt, Vas megyében különösen fontos kérdés volt, hogy minőségileg átalakuljon a közigazgatás és a nagy többség érdekeit képviselő, plebejus származású, radikális beállítottságú, a közigazgatási ismereteket elsajátítani képes emberek kerüljenek a „helyi hatalmi apparátusba”. A megyében az MKP és az NPP különböző közigazgatási tanfolyamokat szervez, de a résztvevők száma közel sem haladja meg a várt, a „B” listázottak száma miatt szükséges létszámot; alig százan vesznek részt ezeken a tanfolyamokon, aminek elsősorban nem az az oka, hogy veszített volna vonzásából ez időszakban a köztisztviselői pálya — habár ilyen tendenciák is megfigyelhetők —, hanem főleg az, hogy az aktív munkáskádereket, radikális parasztembereket (akiknek a létszáma és aránya az ország keleti részéhez viszonyítva mint már láttuk, kevesebb) jórészt felszívta már a hatalmi apparátus, a rendőrség, az államvédelem, a hadsereg, valamint a pártapparátus.

Az 1946-os „B” listázás a kommunista párt számára alkalom volt az igazolások során állásban maradt, de az új rendszerben mégsem kívánatos főtisztviselők elbo- csájtására, s egyben a hagyományos középosztály társadalmi presztízsének, biztonságérzetének megingatására, hatalmi pozícióinak fölszámolására. De itt, Vas megyében — ahol különösen indokolt lett volna — nem következett he a közszolgálati apparátus minőségi átalakítása. A változás inkább úgy értékelhető, hogy a köz- igazgatásban ugyan jobban érvényesült az ún. „demokratikus jelleg”, de ez nem a népi erők beáramlásának a nagy száma miatt lett ilyen, ihanem a közigazgatási pozíciók pártarányainak módosulása — a baloldali pártok, elsősorban a kommunista párt előretörése — miatt következett be. Ez abból adódott, hogy a kommunista párt látva, hogy nem tudja rövid idő alatt új népi erőkkel feltölteni a közigazgatási apparátust, a meglévőket próbálta a pártba beszervezni. Különösen a közigazgatásban elhelyezkedett értelmiség megnyerésének fontosságát hangsúlyozza az MKP megyei vezetése is. Így például a szombathelyi járás kommunista párti főjegyzője 18 vezetőjegyzőből 8-at szerveztek be az MKP-be.7 Aztán a jegyzői és segédjegyzői karban végrehajtott nagy leépítések következtében szükségessé vált olyan jegyzők és segédjegyzők munkába állítása is, akik „B” listázva voltak. „Ilyen esetekben arra törekedtünk — írja 1946. augusztusában a központnak küldött jelentésében az MKP Vas megyei Bizottsága —, hogy az értékesebb elemekből néhányat beszervezünk a pártba.” Előfordultak olyan esetek is, amikor túllépve a hatáskört, egyes vezetők erőszakosan próbáltak pártjukba szervezni egyes közigazgatási alkalmazottakat. Ezek az esetek pedig nagyon sokszor káros következményekkel is jártak, mert az állásukat és egzisztenciájukat féltő, megriadt közalkalmazottak közül nagyon sokan hajlottak anna, hogy abba a pártba lépjenek be, amelyik sokkal erőteljesebben tudja védelmezni érdekeiket, mindenekelőtt az állásukat. S ezt az MKP-ban látták megvalósulni, mivel itt Vas megyében is a „B” listára való kerülésnél az a szemlélet alakult ki, hogy a közigazgatásban működőket következetesen csak a Magyar Kommunista Párt tudja megvédeni.”8

A megyében még jobban érzékelhető az az alapvető probléma a közigazgatási apparátusnál, amit Bibó István, a közigazgatás reformjának egyik legilletékesebb szószólója fogalmazott meg: „Alkalmasak és alkalmatlanok, demokraták és reakciósok egyetlen szolidáris tömbbé kovácsolódtak, s mozgósítottak minden társadalmi, politikai pártösszeköttetést”.9 Ez a tendencia a karrier haj hászás, ,ya tömeg van értem” szellemében gondolkodó elemek vezető állásba kerülését is jelentette. Ezek „aknamunkája” aztán rontotta a tömegek előtt a „védő párt” hitelét, tömegbefolyását.

170