Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - Füzi László: A korszerűség vállalása (kultúrkritika és kiútkeresés Németh László gondolkodásában) (tanulmány)
FŰZI LÁSZLÓ A korszerűség vállalása KULTŰRKRITIKA ÉS KIÚTKERESÉS NÉMETH LÁSZLÓ GONDOLKODÁSÁBAN (1930—1932) 1. Pályájára visszatekintve Németh László azt írta, hogy nem csupán műveinek, hanem a műveivel foglalkozó írásoknak az összegyűjtése is 'kívánatos lenne, hadd lássa a tájékozódó olvasó, milyen szélsőséges indulatok között bontakozott ki műve. Ehhez az el nem készült könyvhöz érdemes lenne hozzátenni ,a Németh halála óta eltelt tíz esztendő írásainak javarészét is. Itt sem az életműhöz kapcsolódó tanulmányokkal, sem a fogadtatással kapcsolatos kérdésekkel nem foglalkozhatunk; még a valóban fontos írásokat sem emelhetjük ki; csupán arra utalhatunk, hogy mind az elfogultan támadó, mind az apologetikusan védekező írások figyelmen kívül hagyták azt a kort és azt a társadalmi közeget, amelyben ez az életmű kibontakozott. Így aztán a számos írás ellenére éppenséggel a Németh László-i mű lényege, a szerepvállalás sajátossága és annak magyarázata csúszott ki a Németh-ku- tatók kezéből. Németh gondolkodása ugyanis a korral együtt haladva, a történelmitársadalmi feltételrendszer meghatározottságában létezett; regényeit, tanulmányait olvasva kor problémák hoz jutunk el: ezeken azóta vagy túljutott már a történelem, vagy pedig a mai napig megoldatlanul léteznek körülöttünk. Aligha tévedünk, ha a Németh életműve iránti érdeklődés magyarázatát is ezekben a megoldatlan problémákban látjuk. Ez az életmű ugyanis nem csupán az irodalomtörténet-írást foglalkoztatja, megítélése ma is szorosan kapcsolódik az ideológiai szféra jelenségeihez. A magyar történetírás — különösen az utóbbi egy-másfél évtized kiemelkedő eredményeivel — jelentősét lépett előre az egyes történeti korszakokban érvényesülő meghatározottságok és lehetőségek számbavételének terén. Nyilvánvalóvá vált, hogy az egyes korszakokban megfogalmazódó kihívások nem csupán egyetlen módon válaszolhatók meg, s hogy a különböző válaszok mögött más és más oldalról ható tényezők érvényesülnek. A társadalmi színtéren való előrelépés számos tényező egy- másrahatása révén képzelhető el, miközben a történelem is több fejlődési alternatívát hordoz magában. A társadalmi szükségszerűség irányába való lépések pedig soha nem tehetik feleslegessé a „nagyobb szabadság irányába” való lépéseket, s nem vehetik el a pozitív maggal bíró, különböző irányú útkereséseik hitelét sem. A konkrétumok felsorolása helyett, mintegy kiindulópontként vizsgálódásunkhoz, álljon itt Szűcs Jenő véleménye Bibó Istvánról: „Ez a tudós politikai gondolkodó a történelem tudósainak is példát mutatva volt tudatában annak, hogy a .történések’ mögött a századakon átnyú'lóan hosszútávon is bizonyos .szerkezetek’ lényegesek, melyek a jelen számára egyszerre jelölnek ki határokat és kínálnak lehetőségeket.”! Bibó gondolkodása — írja Szűcs Jenő — a kíméletlenül pontosan felmért határok és a realitásokon belül maximálisnak tartott lehetőségek zónájában helyezkedik el. A szerkezetek meghatározó voltának és a maximális egyéni erőfeszítéseknek ezt a kapcsolatát természetszerűen a különböző írói-gondolkodói programokban is ki lehet mutatni. Azt aligha kell bizonyítani, hogy irodalmunk kiemelkedő alkotói mindig is érintettek politikai-ideológiai kérdéseket, inkább arról kell szólnunk, hogy az irodalmi színtéren történő politizálás milyen sajátosságokkal, törvényszerűségekkel bírt. 129
