Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Frenkl Róbert: Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem
ván vettek részt, megszületett a Szabadegyetem gondolata. Innen az 1969. évi kezdet. (Az evangéliumi ifjúsági konferenciákat azóta is rendszeresen megtartják, immár lassan nemcsak a második, hanem a harmadik nemzedéknek). 1970-ben Lendva (Jugoszlávia) centrummal, vándortáborral folytatódott a Szabadegyetem szervezése, majd a későbbinek is megfelelő első akadémiai napokat Sionban (Svájc), 1971-ben tartották. Itt döntöttek a szervezeti kérdésekről, s lett svájci bejegyzésű egyesület, berni székhellyel, független szervezetként az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem. 1978—79-ig a nyugat-európai magyar szervezet érdekes módon az erdélyi és a jugoszláviai magyar kultúrával tartott élő kapcsolatot és hívott rendszeresen előadókat. Az előadók többsége azonban a már említett vezetőkön kívül jeles nyugaton élő magyar értelmiségiekből került ki. Ismét inkább illusztrációként Czigány Lóránd, Pátkai Ervin, Hanák Tibor, Molnár Miklós, Oplatka András, Martos Péter, Tóth János nevét említem. Nemzetközi visszhangot is kiváltott az 1977-es konferencia: Ember és város, az urbanizáció mai kérdései (Siedelsbrunn. NSZK). A húsz éves Szabadegyetem életét az akadémiai napok nyomán követhetjük; ezeket mindig valahol Nyugat-Európában — Ausztria, Svájc, NSZK, Franciaország, Olaszország — rendezték. Alapszabályuk szerint a Szabadegyetem az akadémiai napok „alapításával és fenntartásával Európa különböző országaiban élő magyar származású értelmiségieknek és a magyar kultúra támogatóinak alkalmat nyújt a rendszeres találkozásra és szabad véleménycserére.” Ez a célkitűzés teljesedett ki az 1977-ben megindított Könyvbarátok Köre tevékenységében, amely a szervezetet — egyéb tényezőkön túl — messze kiemelte a nyugat-európai magyar értelmiségi szervezetek közül. A Könyvbarátok Köre több mint egy évtizedes kiadói tevékenységének értékelése önálló tanulmányt igényel, avatott irodalomtörténésztől. Itt csak a többek, főként Szőllősy Árpád munkáját dicsérő, immár közel félszáz kötetből végzett válogatás eredményeként szerzők és címek: Cs. Szabó László Két tükör közt és Hűlő árnyékban. Hanák Tibor Az elmaradt reneszánsz és Az elfelejtett reneszánsz. Kon- rád György-Szelényi Iván: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz; — Janics Kálmán: A hontalanság évei. — Szépfalusi István: Lássátok, halljátok egymást. Ordass Lajos: Válogatott írások, önéletrajzi írások. — Szabó Zoltán: Ősök és társak. — Ferdinandy György (szerk.) Nyugati magyar széppróza antológia. — És a talán legnagyobb, legtiszteletreméltóbb, beérett vállalkozás, Bibó István Összegyűjtött munkáinak. kiadása négy kötetben. Cezúrák. Az első, maga az alakulás, a felnőtté érés, teljes értelemben. 1969—71. A második, a saját identitással, a névben szereplő fogalmak vállalásával kapcsolatos eszmélődés évei után a feladat teljes megértése, megélése 1977—79-ben. E folyamat két alapvető, máig ható, időtálló eleme, a kiadói munka megkezdése és a nyitás a hazai értelmiség irányában. Ennek köszönhető, hogy a viharos erejű hazai változásokra a Szabadegyetem nem önmagát ünneplő jubileummal, hanem újabb cezúrát ígérő akadémiai napokkal reagált 1989 májusában. Reggeli áhítatok, ünnepi istentiszteletek, illetve nagyhatású irodalmi estek jelezték a protestáns és a kulturális örökség ápolását. Ezek mondandójának időszerűsége is mutatta, hogy minden megújulás csak az erős, igazi gyökerekből táplálkozhat. A 89-es akadémiai napok szétfeszítettek minden eddigi keretet — mennyiségi értelemben is, a háromszáz fő körüli résztvevővel —, de a különböző országokban élő magyar értelmiségiek dialógusát tekintve is. A vitákban — ha nem mondták — a szövegből nehéz volt eldönteni Bernben, Bécsben, vagy éppen Budapesten él a hozzászóló. Tíz éve vihart kavart, távolmaradást váltott ki a Magyar Rádió munkatársának jelenléte Mönichkirchenben. Idén a Rádióból több szerkesztőség is készített műsorokat, eljöttek a TV-sek, a lapok munkatársai és szokás szerint a Szabad Európa magyar adása. Mindez teljes természetességgel. Érthető, hogy nemcsak nekünk, itthoniaknak hihetetlen a változás, az öröm, a reménykedés mellett igénybe veszi ez az állandó kinti konferenciázók idegrendszerét is. Kezdve az identitás-kérdés újrafogalmazásán „jól tettem-e, hogy eljöttem ebből az országból?”, illetve, 1125
